Másként látni (beszámoló)

Másként látni – ezek voltak a Forrás októberi lapszámbemutatójának hívószavai. A kecskeméti folyóirat Migráns osztrák történetek címmel Ausztriában élő, de nem osztrák származású, sikeres szerzők műveit adja közre. A speciális témából fakadó szerkesztési nehézségekről és a közölt szövegek sokrétűségéről, problematikus voltáról Füzi László főszerkesztő beszélgetett a szerkesztőkkel, Nagy Hajnalkával és Bombitz Attilával. A folyóirat a közelmúltban lett az Üllői úti Museion No. 1 galéria társtulajdonosa. Október 10-én a Forrás először mutatkozott be itt, budapesti otthonában.

Füzi László első kérdése arra vonatkozott, hogy mi vitte rá a vendégszerkesztőket egy ilyen terjedelmes, több mint százhatvan oldalas tematikus lapszám létrehozására. Válaszul Nagy Hajnalka felelevenítette a két évvel ezelőtti kezdeteket: mivel Bombitz Attila már korábban is részt vett hasonló projektekben, megkérdezte, lenne-e kedve elkészíteni egy ilyen számot. Bombitz Attila akkori nemleges válaszát azzal magyarázta, hogy miután összeállította a Híd folyóirat A szomszéd kertjéből című lapszámát magyarországi osztrákozók írásaiból, úgy gondolta, többé nem kell ilyesmivel foglalkoznia. Végül azonban egy évvel ezelőtt összeállt a Forrás aktuális számának anyaga, s ekkor már ő sem akart visszakozni. Hozzátette, hogy a nyelvileg talán kissé támadható, de mégis igen eredeti cím Márton László érdeme.

Nagy Hajnalka szerint a címben nemcsak a szórend számít furcsaságnak, hanem a migráns szó használata is, hiszen az osztrák nyelvterületen ma már inkább a transzkulturális vagy interkulturális irodalom számít bevett szakszónak.

A beszélgetés tematizálta a szerzők identitásának problémáját is – ahogyan Bombitz Attila találóan megjegyezte, „van itt bolgár osztrák, lengyel osztrák, dél-koreai osztrák és iráni osztrák”. A szerkesztő leszögezte, hogy az általuk közölt szövegek elsősorban a kulturális hovatartozásról és a nyelvváltásról szólnak, s ebből fakadóan „a globalizált kultúrában ezek palackposta jellegű üzenetek”. Innen már egyenesen következett Füzi László kérdése: vajon összefoghatóak-e határozott irodalmi egységgé ezek az alkotások a különböző származások ellenére. Egyúttal firtatta azt is, hogy jól megfogható jelenség-e ez a mai Ausztriában. Ezekre a felvetésekre a beszélgetés során nem született határozott válasz, talán azért sem, mert mint az később Kurdi Imre hozzászólásából kiderült, a Migráns osztrák történetek szerkesztői és munkatársaik „instabil kategóriákban” gondolkodnak. Ilyen bizonytalan fogalom a nemzeti irodalom – fejtette ki a műfordító. Ezzel talán megokolható, hogy miért nem sikerült az est folyamán a tárgyalt szövegeket egyértelműen az osztrák vagy egyértelműen valamiféle nem osztrák irodalom részeiként meghatározni. Abban azonban Nagy Hajnalka, Bombitz Attila és Füzi László is egyetértettek, hogy ami igazából összefogja a Forrásban olvasható novellákat és verseket, az az identitás, tehát a nyelv, a származás és a hagyomány előtérbe helyezése, s e fogalmak új formában történő megjelenítése. Nagy Hajnalka a kiadvány szerzői közül kedvenceként említette a bulgáriai születésű Dimitré Dinev írásait, akit mint „Darvasi László párját” aposztrofált és Anna Kimet, a dél-koreai származású írónőt, akinek grönlandi története szerinte – és Bombitz Attila szerint is – a Forrás lapszámának egyik legszínvonalasabb darabja. A kiemelten fontos szövegek közé sorolta még Julya Rabynowich Spaltkopf, azaz Hasábfej című novelláját, Bombitz Attila pedig Hamid Sadr szövegét, melyben egy iráni hallgató Bécs már nem létező vagy romokban heverő épületein keresztül ismeri meg egy letűnt kor városát.

Ezt követően Füzi László ismét a szövegek irodalmi jelenségként történő meghatározását szorgalmazta: arról kérdezte a szerkesztőket, hogy hová sorolandók a „migráns osztrák történetek”: az osztrák irodalomhoz, a német nyelvű irodalomhoz vagy esetleg más országok irodalmához. Nagy Hajnalka szerint ez egyértelműen „német nyelvű irodalom, mert német nyelven van”. Bombitz Attila ehhez hozzáfűzte, hogy valójában „egy német nyelvű irodalom van” és nincs külön például osztrák irodalom, s így akár össze lehetett volna állítani egy nagyobb német szövegegyüttest is. Elmondása szerint a tárgyalt jelenséggel kapcsolatban igazán lényegesnek azt tartja, hogy „a nyelvnek a megjelenéséről kapunk-e új tapasztalatot, és hogy egy újfajta nyelv kialakítása hozzásegít-e a másik megértéséhez vagy akár a saját megértéséhez”. Ebből a szempontból érthető a migráns szerzők hitvallása: ők nem egyszerűen gazdagítják az osztrák-német irodalmat, nem annak kívülről beintegrálódott részei, hanem „e rendszer normális tagjai”.

A lapszám elkészítésének munkafolyamataival és elveivel kapcsolatban a szerkesztők elmondták, hogy a kiindulópont Nagy Hajnalka „mappája”, tehát az ő szöveg-gyűjteménye volt, s ebből szervezett Bombitz Attila egy egyetemi szemináriumot, ahol a hallgatókkal alaposan átbeszélték a választott műveket. A diákok dolgozatai közül Bogáts Márta írása olyan jól sikerült, hogy tanulmánnyá bővítve megjelenhetett a Forrás októberi lapszámában.

A Migráns osztrák történetek összeállítói beszámoltak arról is, hogy a műfordítók munkája rendkívüli segítséget jelentett a szövegek válogatásában is, így sikerült elkerülniük néhány tévedést, például azt, hogy közöljenek egy olyan verset, amelynek eredetije olasz nyelvű, s mivel erről nem tudtak, Márton László értékes műfordítói észrevételének hiányában gyanú nélkül közölték volna a német nyelvre átültetett szöveg magyar fordítását. Bombitz Attila egy másik, hasonló esetet is felidézett: Györffy Miklósnak megadták a lehetőséget, hogy válasszon, Doron Rabinovici vagy Julya Rabinowich novelláját kívánja lefordítani, ő pedig, mivel nem tudott választani a két remek szöveg közül, azt kérte, hogy mindkét szöveg fordítását elkészíthesse – s ez így is lett. Szintén Doron Rabinovici Máshol című művének kapcsán vetődött fel egy speciális probléma, ugyanis ez az írás nagyon sok jiddis kifejezést tartalmaz, s ezek átültetése csak a fordítók és a szerkesztők együttes munkájával volt megvalósítható.

A beszélgetésből kiderült az is, hogy egy ilyen jellegű tematikus lapszám sajnos igen kevéssé tekinthető majdani könyvkiadások indítóokának, hiszen a magyar könyvkiadás valójában meglehetősen kevés hajlandóságot mutat efféle törekvések, s ilyen jellegű szövegek felkarolására. Ugyanakkor Bombitz Attila felhívta a figyelmet arra a tendenciára, hogy Magyarországon olykor csak azért adják ki egy-egy külföldi szerző művét, mert kapott egy irodalmi díjat. Ez pedig korántsem üdvözlendő eljárás, hiszen a szövegek így lényegében ellenőrizetlenül jutnak el az olvasókhoz.

Szót kaptak a jelenlévő műfordítók is. Adamik Lajos kérdése arra vonatkozott, hogy a szerkesztők el tudják-e képzelni e tematikus kiadás folytatását más nemzeti irodalmak esetében is, mire Nagy Hajnalka, Füzi László és Bombitz Attila azonnal és egyszerre mondták ki a választ: „El!”, vagyis nagyon is elképzelhetőnek tartják, hogy a jövőben létrehoznak még hasonló lapszámokat.

Végezetül Füzi László megemlítette a Tiszatáj körül zajló „nevetséges vitát”, amelybe a Forrás is belekeveredett, amikor szeptemberben közölte a szegedi születésű Lengyel András Európa utolsó nomádjai (A cigány nép Tömörkény írásaiban) című írását, amelyet meg nem nevezett források szerint a Tiszatájban illett volna megjelentetni. Ezzel az esettel párhuzamot vonva tette fel a kérdést a Forrás főszerkesztője: „Hogyan is állunk mi az osztrákokkal?”. S a beszélgetés zárásaképp rögtön megadta a választ is: „Hát úgy, hogy minden sor rólunk szól.”

A Forrás Migráns osztrák történetek című tematikus lapszámának bemutatója tehát egy sokrétű és termékeny beszélgetés alkalmául szolgált, s így csak másodsorban írható az est javára a kivételesen barátságos hangulat és az ízléses környezet. Ezt a bemutatót igazán érdekessé a különleges, majdhogynem egyedülálló tematikáról szóló, értő megnyilatkozások tették, s persze maga az ígéretes lapszám. Így az est végén, csoportokba verődve, a friss Forrásról társalogva volt mire koccintanunk. És volt mihez gratulálni.

 Tóth Anikó

(fotó: Füzi Péter)

(Forrás – Migráns osztrák történetek, szerk. Nagy Hajnalka, Bombitz Attila, lapszámbemutató, Museion No. 1 galéria, 2012. október 11.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s