Így nyírtok ki! (kortárs irodalmi paródiák)
Kukorelly Endre: kredenxc
Kiveszem. Beteszem. Semmi. Jó. Rossz. Kenyér a kredencbe. Oda lett téve. Be lett baszva. Volt kávé is. Kilöttyent az ingemre. Tiszta kávé (lett) az ingem. El lehet vinni a mosodába. Vagy ki is lehet mosni. De C most nincs itt. Kurvára nincs itt. Hol a picsába van C? Mindegy. Leülök. Olvasok. Gondolkodok. Kinyitok egy sört. (Vagy fordítva.) Előttem van az egyik az Ezer és 3 közül. Nem C. Jó volt vele. Lassan idézek. Benyúlok a kredencbe. Kenyeret vágok. Megkenem. Hatalmas élvezet. Mára emlék. Seggbe kúrtam, ha jól emlékszem. Az is lehet, hogy rosszul, mégis halál pontosan. Az arcára élveztem végül. Végül is minden össze-vissza van. Minden csak úgy van. Minden rosszul van. És ez így jó. Kicsi dagi olajos öcsiként penetránsan sürgölődök a boldogságban. Persze néha nekem is nehéz, de a legtöbbször azért kényelmes. Vanamit helyretenni. De ha kényelmetlen, az a legjobb. Akkor igazán benne vagyunk a boldogságban.
Tornai József: Négysoros
Szeget nyomok a jéghideg homokba.
Plakátmagányban viszem a szemetet.
Már gyakran égve felejtem a villanyt.
S nem írok mást, csak Csoóri verseket.
Apokrif Online 
Hogy rossz paródiakísérleteknek miért adnak helyet webes lapok – melyek éppen a minőséggel tudnának kitűnni a töménytelen webes szemétből -, azt már az Irodalmi Jelen esetében sem értettem.
A pilinszkys akkor is ijesztően gyenge, ha az olvasó tudja, kicsoda Tornai József, s mi végre.