Melankólia
Tudod,
voltak azok az ostoba vágyak,
kénben füstölgők és almakrémlágyak,
színtelen alvók a part menti házak
tövénél.
Abból adj nekem
meg voltak azok a véletlen szavak,
az éj szövetére úszó füsthalak,
belesüppedtek a lelkembe alak
nélkül.
Abból adj nekem
és voltak azok a kószálós esték,
borgőz mélyén az időtlent keresték,
s mint tűzfalakon szunnyadó lepkék/graffitifesték
maradtak nekünk.
Apokrif Online 