Kis Emma verse (online megjelenés)

Melankólia

Tudod,

voltak azok az ostoba vágyak,
kénben füstölgők és almakrémlágyak,
színtelen alvók a part menti házak
tövénél.

Abból adj nekem

meg voltak azok a véletlen szavak,
az éj szövetére úszó füsthalak,
belesüppedtek a lelkembe alak
nélkül.

Abból adj nekem

és voltak azok a kószálós esték,
borgőz mélyén az időtlent keresték,
s mint tűzfalakon szunnyadó lepkék/graffitifesték
maradtak nekünk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s