Bartha Árpád verse (online megjelenés)

A Körúton, éjjel

Felhő-fojtott várost
szel szét a jég
alatt úszó folyó,

ős csillaghalmazok
hullnak az ég
kékjén – szemeidben –;

mint napkelte előtt,
úgy hunyorog
vissza rád enyéim

Vénusza. A körutak
esti csendje
surran be ingjeink

alá és felölti
kabátnak – az
érzést –
mi bordák közt honol.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s