A Körúton, éjjel
Felhő-fojtott várost
szel szét a jég
alatt úszó folyó,
ős csillaghalmazok
hullnak az ég
kékjén – szemeidben –;
mint napkelte előtt,
úgy hunyorog
vissza rád enyéim
Vénusza. A körutak
esti csendje
surran be ingjeink
alá és felölti
kabátnak – az
érzést –
mi bordák közt honol.
Apokrif Online 