Szirmai Péter esszéje (online megjelenés)

Nagyon mély folyók

José María Arguedas írói világa

Ha Peru irodalma szóba kerül, mindenkinek Vargas Llosa neve jut az eszébe. E népszerűség nem érdemtelen, mégis a hispanisták meg szokták említeni, hogy Vargas Llosa-n kívül még számos értékes szerző van a perui irodalomban. Az egyik ilyen: José María Arguedas. Nevét általában csak a hispanisták ismerik, nekem is ők hívták fel a figyelmemet rá és egyetlen magyarul megjelent regényére, a Mély folyókra (Los Rios profundos) a Vargas Llosa Nobel-díját ünneplő esten.

Nehéz volt megszerezni a könyvet, hónapokig kerestem antikváriumokban. Csak egyszer adták ki, a Magvető Világkönyvtár sorozatában, 1973-ban, a dél-amerikai boom szerencsés időszakában, amikor Magyarország is a kontinensre figyelt, és remek szerzők sorra jelenhettek meg magyar fordításban. Ha külföldi irodalmat veszek a kezembe, mindig az az első, hogy megnézem, ki fordította, ki volt a korrektor, van-e előszó. Ezen a szövegen neves szakemberek dolgoztak, felelős szerkesztője Székács Vera. Az előszót maga Vargas Llosa írta: kedvelem az ilyen nagyvonalú gesztust, amikor az utód elismeri a nagy előd munkáját. Elégedetten dőltem hátra otthon, kezemben a kötettel.

Arguedas 1911-ben született a perui Andahuaylasban. Anyját korán elveszti, jogász apja folytonosan vándorol Peruban, nem találja a helyét. Fiát nem viheti magával, José María egy kis faluban, indiánok között nő fel. Kamaszkoráig kecsuául beszél. Amikor tizennyolc évesen Limába kerül, meg kell tanulnia spanyolul. Keserves erőfeszítéssel sikerül csak neki. Immár spanyol nyelvű olvasmányaiból szembesül azzal, hogy a perui irodalomban hamis indiánkép uralkodik. A modernisták inkább csak kompozíció-témát láttak az indiánokban; a hispanisták a spanyol hódítást igazolták, megvetve a prekolumbiánus múlt és jelen indián valóság értékeit; az indianisták az indián múltra építve, értékeit túlzóan felnagyítva, próbálták elsöpörni a hispanizmust. E negatív élmény befolyásolja, hogy íróként a valósághoz ragaszkodva ábrázolja az indiánokat. Ezzel az igénnyel föllépve, új alapokra helyezi az indiánokról szóló irodalmat. „Arguedas életműve a szó klasszikus értelmében tiszta: egyszerre törekszik a szépségre és az igazságra, és így harcot hirdet a történelemhamisítás és a hazugság ellen.” írja Vargas Llosa. Több, indián folklórral foglalkozó munkát publikál, amelyekben indián legendákat, népköltészetet ment meg az enyészettől, de elsősorban szépíró.

A Mély folyók Arguedas leghíresebb regénye; 1959-ben publikálja. Realista és dél—amerikai értelemben népi jellegű mű, csodálatos elegye az önéletrajznak és a fikciónak, az én-keresésnek és a tájban való föloldódásnak, az apahiány okozta melankóliának és a végtelen élni akarásnak. A fiú-narrátort az apja elhozza a nevelőszülőktől. Elindulnak Cuzco-ba, hogy meglátogassák a gyerek nagybátyját, egy fösvény, rossz természetű embert. Nem maradnak sokáig, vonaton Iscuchacába mennek, lovakat bérelnek, így jutnak el Abancayba. Az apa megegyezik egy Chalhuncából jött férfival, hogy képviselni fogja az ügyét egy nagybirtokossal szemben, és le is telepedhet a faluban. A fiúnak viszont egy katolikus internátusban kell maradnia.

A regénynek van egy társadalomkritikai és egy személyes olvasata. Az indián asszonyok fellázadnak a sót begyűjtő adószedők ellen, a nagy tekintélyű intézetigazgató Linares atyával is szembeszegülnek, és a szegényeknek adják a sót. A katonai beavatkozás elkerülhetetlen. Végül egy járvány mindent letarol. Ennél sokkal izgalmasabb a fiú-narrátor egyéni útjának végigkövetése, betekintés a fiú lelkének legmélyebb rétegeibe, ahogy egy ház, egy udvar láttán beindul az emlékezete, ahogy gyerekkori képeket idéz fel, az apahiány miatti kínzó magány átérzése, párhuzamot vonva Arguedas élményeivel. Amikor a magány és a kitaszítottság ellen a természet felé fordul, amikor a közeli Pachachaca folyó látványából merít éteri energiát, azonosul a folyóval, azzal vigasztalja magát, hogy egyszer áttöri a gátakat, olyan lesz, mint a folyó: semmi sem állíthatja meg. Ezek a regény legszebb részei. A vágyakozás az apa után, aki valahol messze, Peru másik végében van, elérhetetlen távolságban, áthatja a regényt, ez a legfőbb motívum. „Az volt a rögeszmém, hogy a városban ott vár az apám.” A vágy sohasem elégül ki, ez adja a regény drámai erejét.

Különleges élmény, ahogy a tájleírások keverednek a mágikus elemekkel: „A nagy tavaknál, különösen ott, ahol szigetek és kardliliomerdők vannak, harangok szólnak éjjelente. Szomorú énekükre tűz meg aranybikák jönnek elő a vízből, láncaikat csörgetve: felmennek a csúcsokra, és bőgnek a fagyban, mert Peruban a tavak magasan fekszenek.” Vagy ott van a zumbayllu, a mágikus búgócsiga, amelynek hangja különös, természeti hang, ami bennünk, európaiakban természetfeletti képzeteket kelthet. Mégsem mágikus realista mű ez, nem mágikus írásmód. Dél-Amerika tájait, mindennapjait átszövik a csodás természeti jelenségek, ezek minden dél-amerikai regényben benne vannak. De Arguedas nem lép tovább, nem akar “többletmágiát” belevinni a szövegbe, neki a legfontosabb a pontos ábrázolás.

Realista, de igazi dél-amerikai jellegzetességekkel bíró mű, egyben igen személyes, lírai önvallomás, ami megalapozta Arguedas nemzetközi hírnevét.

A hatvanas évek végén Arguedas már igen komoly tekintélye a perui irodalomnak. Különös módon Cortázarral keveredik irodalmi vitába: Cortázar hazáját illető provinciális jelzőjét kifogásolja, elismerve Cortázar zsenialitását, mégis kozmopolitának nevezve az argentin írót. Válaszul a vélt támadásra, bele is kezdett egy regénybe (El zorro de arriba y el zorro de abajo), amit végül nem fejezhetett be. A lelkére boruló fekete árnyék, a depresszió ellen nem tudott kellően erős lenni, önkezével vetett véget az életének.

Műve nem olyan egyetemes, mint García Márquezé, elsősorban perui jellegzetességekkel bír, sikeres kísérlet az indián beszédmód, élet és hagyományok pontos bemutatására.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s