Reveland Anett versei

Védtelenség

 

Nem akartam először semmit
üres voltam fáradt és beteg
mindentől távol álltam
így kerültem hozzád közelebb

valami utolsó kötelékké váltál
köztem és az utált világ között
én a végtelen távolságot
hagytam miattad magam mögött

önmagammal álltam harcban
s páncélok kellettek ellenem
jégpáncélom lassan levetted
maradt a hideg és a félelem

önmagammal takaróztam és te
hoztál hasznosabb takarót nekem
önmagamtól te védtél meg
és együtt távolodtál velem

Mint akinek már minden bántó
hisz pajzsaim magamról levettem
mindentől távol kérlek
óvd védtelen testem

 

Üres óra

 

Örök emlékezetben létezünk
tegnapok alkotnak újra
és nincs idő, ami kimozdítja
a feltörő „szépek voltunk”-at

A jelen idegen nélküled
minden mindegyek sora
visz tovább arra az útra
amit veled kezdtem el

Ha te sem tudtál jobbá tenni
nem is tudom mért próbálkozom
egyedül lépek és hagyom
hogy a perc állandó legyen

Órád őrzöm, mutató nem mozdul
A szív dobbanása is mindig az utolsó
A sorok semmibe vesznek
A világ üres, és ezt te tetted

 

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s