Védtelenség
Nem akartam először semmit
üres voltam fáradt és beteg
mindentől távol álltam
így kerültem hozzád közelebb
valami utolsó kötelékké váltál
köztem és az utált világ között
én a végtelen távolságot
hagytam miattad magam mögött
önmagammal álltam harcban
s páncélok kellettek ellenem
jégpáncélom lassan levetted
maradt a hideg és a félelem
önmagammal takaróztam és te
hoztál hasznosabb takarót nekem
önmagamtól te védtél meg
és együtt távolodtál velem
Mint akinek már minden bántó
hisz pajzsaim magamról levettem
mindentől távol kérlek
óvd védtelen testem
Üres óra
Örök emlékezetben létezünk
tegnapok alkotnak újra
és nincs idő, ami kimozdítja
a feltörő „szépek voltunk”-at
A jelen idegen nélküled
minden mindegyek sora
visz tovább arra az útra
amit veled kezdtem el
Ha te sem tudtál jobbá tenni
nem is tudom mért próbálkozom
egyedül lépek és hagyom
hogy a perc állandó legyen
Órád őrzöm, mutató nem mozdul
A szív dobbanása is mindig az utolsó
A sorok semmibe vesznek
A világ üres, és ezt te tetted
Apokrif Online 
szomorúak, de szépek…