Mindenestül
Szárazak az esték,
a kavicsok furcsán nehezebbek,
görcsökbe fordultak
most mögöttünk a cigánymeggyek
minden fán.
Felettünk csíkot húz
minden madár szárnya.
– Sátorsötét mennyeket!
károgja egy, s úgy fordít hátat,
megint neked.
Földre csöppentett
kihűlt ólomcseppek a küszöbön.
Minden megbotlik benne,
ott hever melletted a kövön
azóta is.
Szúnyogok jönnek északról,
az esőt a szél keletre vitte,
lámpát oltanak az egek.
Ezt is mindenki csak egyszer hitte,
mint múltkor.
Ladikot visz minden
folyó a görnyedő víz hátán,
pézsmát égetnek
és piros viaszba mártott fáklyát,
most mindenestül.
Apokrif Online 