2011 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. Tavaly indított, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.
Kerber Balázs írását közöljük.
Sötétedéskor, ha órára megyek,
alászállnak a görög igetövek.
Beszámozott, táblázatos lapokat
pörgetek, melyeken előbb
a metrón, világítás alatt tűntek
elém a Xenophón-szövegek,
s mindjárt három ragozássor,
pár paradigma az ábécén még
kevéssel túl. Az alfák, az éták
egy tanszéki fehér ajtón fényből
összeállnak. A folyosón már
páran rám kiabálnak, meg-
tanultam-e a paideuo-sorokból
az első hármat, én meg azon
gondolkozom, hány caput van
még hátra este latinból. Ilyenkor
az F-épület termeiben fokozott,
zöldes fény tombol, s még oda-
illesztek egy hehezetet találomból
az egyik szó elejére. S csak már
későn, egészen a fáradtság kezdetén
lesz vége. Kint az Astorián haza-
tartok, s az égre különös, lüktető
villanásokat küld egy lámpa. Ha
lassabban megyek, ha gyorsítok,
a közeli újságos már úgyis zárva,
elnézhetem a forgolódást, lépcső-
zést akár három-négy, öt percig
is, addigra ér ide a metró, ide,
az Astoria-állomásra. Azért kicsit
mégis sietek, mintha otthon még
lenne valami, menni kéne, mintha
kicsit azért lassú lenne, akár így
este is, ez a tempó.
Kerber Balázs
(kapcsolódó szövegek:
2011:
Évjárat (1.) – Közép-dunántúli Hobo Blues
Évjárat (6.) – Halogatott szükségszerűség
*
2010:
Évjárat (1.) – Mi van a flaskámban?
Évjárat (3.) – Január kilencedike
Évjárat (4.) – A meglepetések éve
Évjárat (8.) – Fencsák és az évértékelés
Apokrif Online 
44 Comments