Évjárat (5.) – Lepereg

2011 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. Tavaly indított, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Evellei Kata írását közöljük.

Az íróasztalnál történik, amit már inkább gépelőasztalnak kellene hívni, tekintve, hogy a papír és toll helyét jó ideje a monitor és a billentyűzet vette át, az előbbiek helyét a buszra, vonatra és egyéb számítógépmentes helyre korlátozva. Ennek is megvan a maga bája. Az ingázás legnagyobb hátrányát, a hosszú, magányos utazást kiküszöbölendő, bármikor elő lehet venni a határidőnaplót, hogy a hullámvasutat játszó százhatvankilencesen minden egyes fékezéskor összeránduljanak az ujjak, megszaladjon a toll, és kibetűzhetetlenné váljanak az addig sem könnyen olvasható sorok. Külön művészet utána otthon kibogarászni, majd egymás után elvetni az este fél tízkor még jónak tűnő ötleteket (az igazi ihlet általában hajnali egy és három között szokott megjönni, amikor nem bántja sem fény, sem hang, sem emberi társaság). Így telik be a napló, ha nem is a napok eseményeivel, de azok hordalékával, mindazzal, ami az elmúlt év során jónak látta leülepedni és verstöredék formáját ölteni. A töredék külön műfaj, amely vagy alapanyagként hasznosul, Petőfi fokosához hasonlóan hosszas transzformációk során át valami egészen mássá alakulva, mint eredetileg volt, vagy az emlékezet mankójaként segít visszaidézni az elmúlt hetek, hónapok hangulatát, ami aztán ismét más formában ölt testet.

Az évértékelés nyomasztó feladatában azonban még ez sem segít. Számba venni mindent, aminek majd a jövőből visszanézve jelentősége lehet, meghányni-vetni magán- és közéletnek a  hétköznapokból tömbszerűen kiemelkedő mérföldköveit, higgadt elemzés után nemzeti és értelmiségi szokás szerint keseregni egyet az életen, majd ugyanezt a nemzeti és értelmiségi szokást mélyen elítélni, hogy a gimnazista évekből megmaradt, homályos mégis-morál segítségével végül a megfelelő irányba billenjen a mérleg. Minél későbbre jár, annál kevésbé jönnek az ötletek; a könyvhalom és a képernyőn látható kinyitott ablakok száma egyre nő, de a referenciaanyag mind használhatatlan – mások élményei vagy semmitmondók, vagy hihetetlenek. A villany fölkapcsolva, de a monitor fénye még így is bántja a fáradó szemet. Odakint már hallatszanak az első magányos rakéták pukkanásai; a fényük nem ér el idáig, így kár is kinézni. Az asztalon elhintve a pocsék, eperízű szaloncukor piros-arany papírjai (mintegy a klasszikus cigarettacsikkek helyett); a szaguk az óévet idézi, ürességével, elfakultságával.

Mert az óévnek már szaga van. Öregszaga, amilyet hetven év fölött járó, soha ki nem mozduló nyugdíjasok otthonában érezni, ez a kiszellőztethetetlen, fáradt, reménytelen szag, ami megsárgítja a csipkefüggönyöket és elriasztja az unokákat, és minden látogatóban azt az érzést kelti, hogy a lakást már csak az árvíz lenne képes valóban tisztára mosni. Talán még az sem, mert az elmúlt idő magukba a falakba ivódott be, és amíg a ház végleg össze nem omlik, koloncként hurcolja magával a történetét.

Az év tehát az összeomlás szélén áll. Szemben vele: 2012. Fényes, jéghidegen villogó számok, szinte még a huzatot is érezni, ami az érkező vendégek nyomán tódul be, és az előszobában keletkező tócsák, a cipőkről letopogott hókása, a fogasokra rádobott, nyirkos kabátok révén végig érezteti jelenlétét – de ami leginkább akkor válik majd nyilvánvalóvá, amikor minket fognak kicsukni a januári hajnalba, kóválygó fejjel, fölkavarodott gyomorral, hogy most akkor találjunk haza. A maradék sütivel, meg nem főzött virslivel, társasjátékkal, pizsamával, váltópapuccsal tömött szatyor háromszor nehezebb, mint megérkezéskor, és nagy a kísértés, hogy valamelyik utcasarkon maradjon, hajléktalanok kétes örömére. A buszok kivárhatatlan húszperces időközönként közlekednek; ez minden egyes átszállás esetében újabb adag szembefújó szelet és nyakba zúdított havas esőt jelent. A három óra alvás semmit sem segített: az éjszakázástól elmosódott időérzék csak a fáradtságot képes regisztrálni, ami minden távlati tervet (az eleve komolytalan fogadalmakat is beleértve) az elérhetetlen jövőbe taszít. Az éjszaka eseményei távolibbnak tűnnek, mint az elmúlt napéi, mert a felhőkön átszűrődő fémszínű fény akkor is éppen így mosta el a körvonalakat. Emellett a szilveszteri este nem csupán valószínűtlennek tűnik, de ugyanazt az egyformaságot lehet benne fölfedezni, mint ami minden ünnep sajátja. Ez a sorsa az év tartópilléreinek. Ha akad is köztük jobb vagy rosszabb, az egyedi emlékek lassan homályba merülnek, és marad a lényeg: az ismétlődés; a biztos tudat, hogy a kiszámíthatatlan hétköznapok sorába ékelődve van még olyan időszak, amelyhez ismerjük a forgatókönyvet. Amely minden alkalommal újra lepereg, pontos koreográfiával, sohasem változó kimenetellel, történjék akár az utcán, egy sörösüvegekkel zsúfolt szuterénban vagy az íróasztalnál.

Csak a számok színe más. Az utolsó egyes feketesége után, amelyről még azelőtt le kell szoktatnunk a kezünket, mielőtt igazán kezdett volna rájárni: ezúttal ott a kettes. Szikrázó, új arany, aminek semmi köze sem az asztali ikonnaptár képeinek sötéten füstös hátteréhez, sem a szaloncukorpapírhoz. Ez a szín minden tavalyi szeméttől megszabadulva, szabadon ragyog. Még háromszázhatvanöt napig.

Átértünk.

Evellei Kata

(kapcsolódó szövegek:

2011:

Évjárat (1.) – Közép-dunántúli Hobo Blues

Évjárat (2.) – Életvitel

Évjárat (3.) – Önmagam ellen

Évjárat (4.) – Lejáró

*

2010:

Évjárat (1.) – Mi van a flaskámban?

Évjárat (2.) – Code is poetry

Évjárat (3.) – Január kilencedike

Évjárat (4.) – A meglepetések éve

Évjárat (5.) – Fogadjunk?

Évjárat (6.) – magamidézés

Évjárat (7.) – Nem azé…

Évjárat (8.) – Fencsák és az évértékelés

Évjárat (9.) – Meg akarom mondani

Évjárat (10.) – Doktor Óz

Évjárat (11.) – Tzolkin)

47 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s