Évjárat (4.) – Lejáró

2011 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. Tavaly indított, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Berényi Csaba írását közöljük.

2011. Az év, aminek java már a rajtrácson beadta a kulcsot. Az újév első órájában a newtoni fizika csúnyán kimutatta foga fehérjét és rájöttem, milyen az, ha a Közeg izomból ellenáll.

(Nyilván) részeg voltam. Egy rendőr meg felrúgott. Az éjszakában néha akad olyan kanyar, amiből kijövök, és szavalóra iszom magam, máskor pedig táblákat és kordonokat borogatok. Nem túl masszív stratégia, ha az elkövetkező 365 nappal kell farkasszemet nézni. Mint az várható volt, bele is pislogtam.

Egy hónappal később akadt egy apró afférom valami eldugott prostival, Parti Nagy-szerű magaslatok, az ember vesz egy testet, horrort kap.

Na, de irodalmi felszínen lebegünk, a relevancia ne legyen vágóhídi nyesedék. Elvégeztem egy újságíró képzést, a szegedma.hu szerkesztőségi vitorlájába (is) hajtottam némileg a szelet, de a zsurnalisztika már/még nincs azon a szinten, hogy elbírja a magamfajtákat.

Az írásra hamar rákaptam, viszont grafománia ide vagy oda, rá kellett jönnöm, nehéz alászinkronizálni az eseményeket, pláne, ha valaki gyógyszerfüggő.

Az újságíró az a típus, aki csak szemezgeti a szőlőt – én barbár módjára tapostam volna ki a levét. Nem sok serkent. A hírposztolás dimenziójába nem lehet csak így becsörtetni, a punk attitűd nem igazán stabil oldalfekvés, bármennyire jól teszi Orcsik Roland és Sopotnik Zoltán, hogy a következő JAK-füzetek potenciálját ebben próbálják meg mérni. Ez a punk nem az a punk, amelyik zsebre vágott öngyújtóból is mer szikrákat pattogtatni. Nem is lehetne. „Szerintem a cél is az útnak a része.”

Tehát semmiképpen nem javallott aljas gerillaként írni, mint tettem én azt a szegedma.hu egy ominózus cikke esetében, amely során – ahogy egy évvel ezelőtt Nyerges kollegához hasonlóan – nekem rontott a nép. Az istenadta (sic!). Lehúztam egy felolvasóestet, mire hirtelen egy irodalmi lövészárokban hasalva nyaltam a sarat. Diskurzusra esély se volt. Még úgy se, hogy Boldog Zoli és Kiss Laci versei rendben voltak. A publikum ingerlékeny, a különböző felületek pedig különböző monolit elvárásokat vernek a földbe, köré idomítják a Napot/árnyékot és kész a saját tér-idő. A szólásszabadság sok elszigetelt fórumból meg drótkerítésből áll – amit megtehetsz itt, azért amott élve nyúznak. A megfelelő embernek megfelelő verset kell írni. Későn érés ez részemről, nyilván.

Ami nem öl meg persze, az elvonási tüneteket okoz, szóval mire ráeszméltem erre, már grafomán voltam és mindenféle (legális) szert kajáltam. (Braun Barna szavaival: „Egy LSD-tripből felébredt destruktív fasz.”) Persze, meddő megkeresni a Szent Grált, azt, amiről végső soron szól a (felolvasott) vers (ha azt mondod, orálisan oldani a közönséget – lásd a ringyó esetét).

Mindezek ellenére Bajtai András telibe talált, mikor azt mondta, verssel lehet a legjobban csajozni. Nem mérem magam a profi ligához – akkor a költészet próbája a dugás? – de ha nem is legjobban, a pátosz ezen része úgy-ahogy sikerült. Egy csaj pl.: „Ha nem ismernélek, én ezt olvasva szerelmes lennék beléd.” Még mostanában is idézem ezt mélydepressziósoknak, ha a zárt osztály környékén korzózok, hadd viruljanak kicsit. A lejárt szavatosságú lélek szóval operálni irodalmi körökben idén már gáz, de attól a vers még személyes műfaj marad. A szöveg szintje csak előjáték, ahogy Horváth Imi barátom rávilágított. Túl egyszerűen akarom megfogni ezt az ambivalenciát, hogy szubjektum és szöveg, de nem árt túráztatni a metafizikát. Sopotnik mániája a „misztikum”. Mondom, ez a punk nem az a punk.

Azóta egyetem, magyar szak és a többi. A személyim meg pont idén járt le.

Berényi Csaba

(kapcsolódó szövegek:

2011:

Évjárat (1.) – Közép-dunántúli Hobo Blues

Évjárat (2.) – Életvitel

Évjárat (3.) – Önmagam ellen

*

2010:

Évjárat (1.) – Mi van a flaskámban?

Évjárat (2.) – Code is poetry

Évjárat (3.) – Január kilencedike

Évjárat (4.) – A meglepetések éve

Évjárat (5.) – Fogadjunk?

Évjárat (6.) – magamidézés

Évjárat (7.) – Nem azé…

Évjárat (8.) – Fencsák és az évértékelés

Évjárat (9.) – Meg akarom mondani

Évjárat (10.) – Doktor Óz

Évjárat (11.) – Tzolkin)

48 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s