Hlatki Dorottya versei (online megjelenés)

∞ =

∞ = a határokon hosszában akartam sétálni
közel kerülni hogy arc helyett ráncokat lássak
láncaik tengelyén a reakció helyén
idővel haladva végig egy ütközés előtt
áttétekben rám eső fényben tétet találni
kormos térben maradt vázak közt játszani vele
nem hallani hangjait a relativitásnak
hol a távolságunk különbsége állandó,
az elméleti függvény-ábránd helye.
ha atomnyi távolságban a tér meghasad
hozzám ér –
a határokon hosszában sétálni = ∞

Hazafelé

I.

Fekete lóval cérnaszálon sétálok
végig az őszön.
Ez szabadság lehetne, de nem engednek,
míg az aranylombú mezőre érünk,
hol a kerítésen karóba húzott kiskutyák esengnek.

II.

Hazafelé menet örökké várunk,
egy állomáson a számegyenesen,
hol a sínek közé zárva vak ló rohan
a mozdony előtt, egyre fárad,
hátán súlyosodó rettenet.
De közelségük hiperbola,
S hazafelé menet az ütközésre várunk.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s