Szent idő (könyvkritika)

Pilinszky János születésének 90. évfordulóján jelent meg Hankovszky Tamás könyve a költő evangéliumi esztétikájáról. A szerző célja, hogy „hozzájáruljon Pilinszky művészetfilozófiájának az életműben fellelhető esszékből, >>tűnődésekből<<, utalásokból történő rekonstrukciójához.” (10.)

Könyve első részében a költő azon írásait elemzi, melyek tartalmazzák a szóban forgó terminust, majd megvizsgálja a témát feldolgozó legjelentősebb tanulmányokat. Ezek után vonja le a következtetést, hogy Pilinszky alapvetően vallásos eredetűnek véli a művészetet, és feladatául egy, a múltban már visszafordíthatatlanul megesett katasztrófa helyrehozását jelöli ki, „a jóvátehetetlen jóvátételét”1.

A költő 1965-ös auschwitzi látogatásakor, egy a kivégzőbarakk felé tartó öregasszonyt ábrázoló képet nézve eszmél rá arra, hogy a művészetnek csak akkor van értelme, ha hatékonnyá válik a múltban, ha valamilyen módon képes jóvátenni, ami történt, „s méghozzá személy szerint azokkal, akikkel megtörtént – személy szerint a meszelt deszkák előtt 1942-ben lépegető öregasszonnyal.”2 A mindennapi észjárás lineáris időfelfogása szerint ez képtelenség, de létezik egy ettől eltérő, úgynevezett vallásos vagy szent idő, amelyben minden esemény öröktől fogva történik. Hankovszky itt a román vallástörténész, Mircea Eliade könyvére3 támaszkodva fejti ki ezt a koncepciót, és bebizonyítja, hogy Pilinszky esztétikai programjának paradoxonai ennek alapján megközelíthetővé válnak.

Az ember életében az ünnepek azok, amelyek, megszakítva a hétköznapok folyását, lehetővé teszik számára, hogy a szent időben történt örök esemény részévé váljon – legyen az akár a világ teremtése, akár Jézus születése. Ezt a szó szigorú értelmében kell felfogni, mivel az ünnepi ceremónia és a szent esemény között nem puszta hasonlóság, hanem azonosság áll fenn. Míg a görögök e szent időt egy mitikus múltba helyezik, addig a kereszténység az emberi történelembe. A keresztény hívő az ünnepekben Jézus életének fontos állomásait, valamint kereszthalálát és feltámadását ismétli meg évről évre.

Hankovszky szerint Pilinszky vallásosságának legegyedibb vonása, hogy az Auschwitzban és Ravensbrückben történteket is e szent időbe helyezi, mint amelyek a Megváltó kereszthalálának megismétlései. A költő szavait idézve: „mindaz, ami itt [Auschwitzban] történt, botrány, amennyiben megtörténhetett” – ezért válik a művész küldetésévé a jóvátehetetlen jóvátétele. De mindez „kivétel nélkül szent is, amennyiben megtörtént”,4 mert általuk Isten vérezte át a történelem szövetét, és így visszanyerték értelmüket legfontosabb szavaink – mint éhség, szomjúság, gyötrelem –, ahogy azokat még az evangéliumok szerzői használták. Pilinszky szerint a művészetben mindig Isten a kezdeményező, a művész feladata az ő szándékának engedelmeskedve közreműködni a még folyamatban lévő teremtő tevékenységben. A második világháború áldozataiban a Megváltó szenvedései ismétlődtek meg, az ember megszólíttatott, és ezáltal képessé vált a dolgok eleddig ismeretlen oldalának a megmutatására, azaz valami merőben újnak a létrehozására, mely felülírja a közönséges látásmódot. Ezért állítja egy helyütt Pilinszky – Adorno tételével szemben –, hogy „Auschwitz után újra lehetséges a költészet”5. Míg a saját képzeletével élő művész csupán a valóságot utánozza, addig az Istenre hagyatkozó „passzív”, de tulajdonképpeni értelemben vett teremtő képzelet igazi műalkotásokat képes létrehozni.

Hankovszky, mint könyve több helyén említi, az evangéliumi művészet sajátosan keresztény komponenseivel – azaz módszerével, az Imitatio Christivel, a szeretettel és alázattal telített, múltban való hatékonyság mikéntjével – nem kíván foglalkozni. Ez minden bizonnyal egy következő tanulmány témája lesz, mely előkészíti majd Pilinszky költészetének az addigra már rekonstruált művészetfilozófia felől történő értelmezését. Hankovszky könyve viszont még töredék-volta ellenére is a témában egyedülálló, precízen megszerkesztett írás. Szerzője átlátja – és előszavában világosan ki is fejti – kutatása célját, saját korlátait és előfeltevéseit, valamint kijelöli a további vizsgálódások lehetséges útjait, e művel előkészítve számukra a talajt.

Török Sándor Mátyás

(HANKOVSZKY Tamás, Pilinszky János evangéliumi esztétikája: Teremtő képzelet és metafizika, Budapest, Kairosz, 2011.)