Mizsur Dániel versei (online megjelenés)

Hol keressük?

Ebből a tájból csak
a lámpák tompított fénye,
autók monoton berregése,
a sikoly-szerű sziréna,
a nyitott ablakú gépzene ismerős.
Minden más kívül rekedt:
a halkan megcsörrenő faág,
az elmúló őszi lomb, egy tág
mező izgalmas, nyári holdfényben,
a szőlőtől roskadó déli domb.
Eltávoztak, elbújtak valahol.
Vagy átköltöztek tarka-fényű oszlopokba,
széles, sima betondarabokba?
Levéltelen, madártalan
jéghideg faágakra?
Hol kell keresnünk a lehunyt
szemű házak csendjét,
a zsúfolt előterek melegét?

Jel

végtére is így előre
megelégednék beérném
könnyed karcolással
némi jelként maradni meg
csillaggal zárójelben
lap alján
marginális adatként
haladni
törni
előre
bocsájtom magam
tudósok jegyzők
szíves figyelmébe
én is ha nem is
lanton
de még is
valahogy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s