Tóth Alexandra verse (online megjelenés)

Galamb

Azért majd indokold meg mire fel
hagytad itt azt a zsinórt meg a kést
tudod te mit remélsz és hiszel
milyen nagyra tágult az a rés

ne feledd soha mindig egyre rosszabb
akármit csinálsz végül is elrontod
galambként elszállsz utad is hosszabb
szárnyaidat nehezebben bontod

vissza meg nem térsz mert nem találsz
olyan sokat néztél már hátra
elfáradsz verdesel és zilálsz

rá sem ismersz reptető gazdádra
mondod a légnek hogy mindent sajnálsz
s én bámulok egy beteg madárra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s