Galamb
Azért majd indokold meg mire fel
hagytad itt azt a zsinórt meg a kést
tudod te mit remélsz és hiszel
milyen nagyra tágult az a rés
ne feledd soha mindig egyre rosszabb
akármit csinálsz végül is elrontod
galambként elszállsz utad is hosszabb
szárnyaidat nehezebben bontod
vissza meg nem térsz mert nem találsz
olyan sokat néztél már hátra
elfáradsz verdesel és zilálsz
rá sem ismersz reptető gazdádra
mondod a légnek hogy mindent sajnálsz
s én bámulok egy beteg madárra