Lantódi András verse (online megjelenés)

Zöldövezet

az utcák fehér fénye
bebugyolálja a várost
és a park ösvényei
felett ott ahol ég a nyár
feszülnek a füst vitorlái
feláldozzuk szemérmünk
a szűz kimerülten fekszik
a szónoklat árnyékában
ez a város oly jóképű
valami oknál fogva
talán a bordádból készült
azon a bizonyos éjjelen
együtt feküdtünk a futtató
mellett hátamat harapdálták
a virágok te suttogtál minél
tovább néztem melled két
érméjét annál világosabb
lett a hercegnő metafora
ajkad két ködben alvó fóka
sebünk egyre sötétebb
ajtónkra varjú rebben…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s