Kipengethető nő
volt egy
széttépett agyú srác,
immunis a szeszre,
az a hajnalban orrvérzésig kávézó fajta,
mindig átöleltük egymást,
ahányszor Grace Slick szelleme pernyeként
szálldogált –
persze az a fajta volt, aki
megállás nélkül szabadkozik, ha nem ért valamihez,
miközben azért görcsösen műveli tovább
borostába ágyazott vigyorával –
felhoztak egy gitárt
elég vastag nyakkal,
viszont finom lakkréteg csillogott a testén,
mint a combtövekben edzett
műkörmökön –
volt egy
bölcsész bige,
(Istenem azok a szemek,
amikre emlékeznem kéne!)
talán sikerült volna tisztán lefognom
néhány akkordját
a lepedőn, vízszintes hangfekvésben –
de csak döglöttem a kanapén
és hallgattam a bluest,
amit valamelyik
virtuóz
kölök
pengetett
a pengetőmmel –
