Félárbocon a mozikban (beszámoló a 18. Titanic Filmfesztiválról)

Magyarország legnagyobb nemzetközi filmfesztiválja idén vált nagykorúvá, amit minden nehézség ellenére kisebb fordulatszámon ugyan, de a megszokott minőséggel ünnepeltek. Április 8. és 16. között ismét megteltek a mozik jobbnál jobb filmalkotásokkal és az utánozhatatlan fesztiválhangulattal.

Az idei Titanic az állami támogatások megvonása miatt – hasonlóan a teljes magyar filmszakmához – végveszélybe került. Komoly erőfeszítések, példátlan civil felajánlások és némi kompromisszum árán azonban 18. alkalommal is megnyitotta kapuit hazánk legtöbb nagyjátékfilmet felvonultató, nemzetközi mustrája. Néhány nappal megrövidülve, kevesebb alkotással, de a korábbiakhoz hasonló széles merítéssel állt össze a program, amelyben Japántól Kanadáig, Irántól Dániáig megannyi ország filmművészete helyet kapott. A hét versenyfilmen kívül a közönség különböző szekciókba rendezve, érdeklődésének megfelelően találkozhatott zenés- és dokumentumfilmekkel, a Raindance fesztivál legjobbjaival, bűnügyi és horrorfilmekkel, valamint egy csokorra való ázsiai, skandináv és – elmaradhatatlan módon – francia alkotással.

A nyitógálán Lisa Cholodenko Oscarra jelölt munkája, A gyerekek jól vannak került vetítésre, hogy elindítsa a bő egy hétig tartó filmdömpinget. A fesztivál a megszokott négy helyszínen zajlott: a Toldi mozi, az Örökmozgó, a KINO, valamint az Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont az eseménynek. A programot idén is tarkították éjszakai vetítések a keményvonalas műfajok kedvelőinek örömére, ismét rendeztek közönségtalálkozókat, s ezúttal is sokan ültek be a hagyományos meglepetésfilm vetítésére a Toldiba, ahol Anh Hung Tran Norvég erdő című kultfilmjét mutatták be a hazai premier előtt.

Ismét nagy népszerűségnek örvendett a kiváló filmeket felvonultató Sötét oldal szekció, ahol több nemzet mutatja be saját elképzelését bűnről és bűnhődésről. Ezen filmek között megfért egymással az elsőfilmes Ryan Redford realista veterán-drámája és Az elátkozott örökség című szikár, brit feketekomédia éppúgy, mint a pedofil gyilkos után nyomozó német Néma csönd és a vámpír- trendet meglovagoló belga áldoku a groteszk, de szórakoztató vérszívócsaládról (Vámpírok). Igazi közönségkedvencnek számít az észak-európai nemzeti filmgyártások gyöngyszemeit összegyűjtő Északi fények is, mi sem jelzi ezt jobban, mint a tény, hogy minden évben több alkotás is látható a mozikban a fesztivál után (idén a Hajszál híján úriember és a Juan). Ugyanígy kötelező a Francia zátonyok szekció is, amelyben évről évre újabb darabokat láthatunk az érzékeny és emberközeli kortárs francia filmművészetből. Akik most lemaradtak a vetítésekről, azok a provokatív és erőteljes hangon fogalmazó Romain Gavras Eljő a napunk című munkáját még bepótolhatják a Mokép- Pannónia jóvoltából, amely már forgalmazza itthon a filmet az art hálózatban.

A világ minden tájáról érkezett filmek mellett két magyar koprodukcióban készült alkotást is láthattunk, melyek közül a fődíjért versenybe szálló ír-lengyel-magyar-norvég Ölésre ítélve elnyerte a zsűri különdíját a 2010-es Velencei Filmfesztiválon. A Dán Királyi Operaház művészeti igazgatója, Kasper Holten rendezésében készült Juan című operafilm pedig egyenesen Magyarországon forgott, Nagy András operatőr közreműködésével. Mozart Don Giovanni-operájának feszesre fogott és teljes mértékben aktualizált, 21. századi környezetbe adaptált változata izgalmas és pergő, üde újszerűsége pedig nem merül ki laptopok és autósüldözések sztoriba emelésében, hiszen a külsőségeken és tematikai újdonságokon kívül ezt a különleges filmműfajt is újrafogalmazza remek vizuális megoldásaival, valamint kép és hang kapcsolatának átgondolt használatával.

Noha idén a Hullámtörők díj mellé járó pénzjutalom a fesztivál szűkös anyagi helyzete miatt nem kerülhetett kiosztásra, a háromtagú nemzetközi zsűri munkája ez alkalommal sem volt egyszerű. A zsűri elnök a hagyományokhoz híven a tavalyi győztes film rendezője, Esther Rots (A bőrön is áthatol) volt, mellette pedig Elliot Grove kanadai filmproducer és a magyar döntnök, Pataki Ági producer és a Fővárosi Art Mozi Egyesület elnöke értékelte a versenyfilmeket. A díjat Martin Jern és Emil Larsson Vadember című svéd drámája nyerte el közvetlen és gördülékeny stílusa, tempós történetvezetése és kiváló atmoszférateremtése miatt. A film bemutatja, hogy a jóléti állam mintaországában is vannak elmaradott területek, ahol a fiatalok kilátástalan helyzetükben egymás és önmaguk ellen fordulnak. A brutális őszinteséghez hozzájárul a valós helyszínek, s a forgatások során talált amatőr szereplők használatába is, amely nyers valódiságot ad a szükségszerűen tragédiába torkolló történetnek. A díjátadón a zsűri kifejezte abbéli reményeit, hogy bár az ifjú rendezőpáros munkáját ezúttal anyagi támogatással nem tudják honorálni, a díj eszmei értékével előremozdíthatják pályájukat. A Diákzsűri idén A ház című szlovák-cseh kisrealista családi drámát értékelte a legjobbnak, 4,68-as átlaggal pedig a közönségkedvenc a Submarino ízig-vérig skandináv drámája lett.

Azt nem tudni, hogy jövőre lesz-e Titanic, s ha lesz, miből és milyen formában, az idei azonban, ha félárbocon is, de tisztességgel helyt állt. A fesztivál üzenete pedig minden helyzetben egyformán érvényes: vissza a moziba!

Dombai Dóra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s