Vaklárma
Egy kétarcú villanykapcsoló kattanása
figyelmeztet, az ingerek tétova játékban
edződnek nőnek fel vezeted az áramot
suhancoknak bólint az inga toccsan az óra
zajrakész és napra
ismert sávok töltik meg a látóhatárt
ahol birkák nyújtózkodtak most havas
füvek lapulnak
hirtelenszürke komolysággal tapogatod
falak metszéspontján át
színezüst csata ez színezüst a csattogás
kiskutyák meg takaróba csavart rémülettel
lihegnek feléd hogy még ne menj tovább
még takarítsd ki az almot mondd el a reggeli mesét
töltsed ki nekünk a tejfehér éjszakát
Tetszik nekem ez a szöveg, csak néhol nagyon sűrű, meg burjánzó (“hirtelenszürke komolyság”, “színezüst csata”, ilyenekre gondolok), amitől meg kicsit széteső lesz. Vagy nem?