Évjárat (9.) – Meg akarom mondani

2010 végével úgy döntöttünk, nem körkérdésekkel, listákkal vagy villám-évértékelésekkel búcsúztatjuk az óévet/köszöntjük az újat, hanem ehelyett felkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban írják meg, mit jelentett számukra 2010 és mit jelenthet majd 2011. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az újonnan induló Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Takács Nándor írását közöljük.


Nem tudom, hová akarok kilyukadni – gyűrögeti az arcát, a zsebeiben turkál, és a falat bámulja, ajtók csapódnak az épületben, az ablakon át hideg levegő áramlik befelé.
– Nem vagy józan, ne folytasd, hallatszik a másik férfi hangja.
– Nem hiszem, hogy nincs mondanivalód, ismétli sokadszor a kásás hang, nem az ő hangja, valaki a háta mögül beszél, nem törődik a gondolataival, szavakat csempész a szájába, a hátát bökdösi, a lábát rugdossa, meg kell őrülni belé.
– Én nem jópofáskodni jöttem ide, én meg akarom mondani, hogy mi van – remeg a keze, gyufa után kutat, ne gyújts rá, most nyomtad el, cigaretták hevernek az asztalon, félig, háromnegyedig beletömködve a résekbe. – Sosem fejeztem be semmit, ha meg mégis, azt nem a saját döntésemből – folytatja, és izzadni kezd, a gyomrából tülekedik fel a sok ital, a rumok, a pálinkák, gondolja. – Ahol én vagyok, ott senki sincsen. Az semmi, ha egyedül vagy, de amikor senki sincs ott, érted?, sziszegi, a másik alak ijedt arca, ezt már nem kellett volna, ezt az utolsó italt, már nem is látja a másik férfi arcát, beletemeti a fejét a kezekbe, ezek nem az ő kezei, ezek nagyobbak, kényelmesen el tud bennük helyezkedni, a lába kissé kilóg, de nem számít.
Női hang üti meg a fülét, hányingere támad, ő hogyan kerül ide, a hangja karcolja a fülét, a bőrét, hogy kerülsz ide, miért vagy itt.
– Hülye, itt voltam végig, hideg levegő éri az arcát, hol vagyok, kérdi, ne üvölts, még felébrednek, egy kerítés vonalai, egy utcalámpa fénye, hová megyünk, suttogja, de a hang nem felel, puha kéz érinti az arcát, nem nyitja fel a szemét, valaki itt van, ez mégis más, gondolja, mégis teljesen más, és úgy érzi, feneketlen sötétség nyeli el.

Takács Nándor

(kapcsolódó szövegek:

Évjárat (1.) – Mi van a flaskámban?

Évjárat (2.) – Code is poetry

Évjárat (3.) – Január kilencedike

Évjárat (4.) – A meglepetések éve

Évjárat (5.) – Fogadjunk?

Évjárat (6.) – magamidézés

Évjárat (7.) – Nem azé…

Évjárat (8.) – Fencsák és az évértékelés)

2 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s