2010 végével úgy döntöttünk, nem körkérdésekkel, listákkal vagy villám-évértékelésekkel búcsúztatjuk az óévet/köszöntjük az újat, hanem ehelyett felkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban írják meg, mit jelentett számukra 2010 és mit jelenthet majd 2011. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az újonnan induló Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.
Tarcsay Zoltán írását közöljük.
Az újévekkel több gond is van. Az, hogy már megint később lett, és ha jól belegondolunk, igazság szerint nem változtunk semmit, csak az egyik. Megint el kell telnie néhány hónapnak, hogy megszokjuk, hogyan is kell írni a dátumot (a 2010-et én még most is csak komoly koncentrációval tudom leírni, valahogy mindig 210 lesz belőle), bár ez olyan öreges dolog. A legfőbb gond, hogy meg kell róla emlékezni, mármint az új évről meg a régiről, hogy mi minden történt és mi minden maradt el, mit mondtunk minderről egy évvel ezelőtt, és mit mondunk majd vajon egy év múlva, lesz-e világvége, vagy már esetleg volt. A fogadalmaktól kifejezetten irtózom, újévkor fogadkozni rosszabb, mint bármikor máskor, hiszen az ember egyébként is könnyen megszegi a saját szavát, hát még ha saját magának adta, és pusztán abból az indíttatásból, hogy január eleje van. Abban az egy esetben van értelme az újévi fogadalmaknak, ha valaki más teszi őket, és egy év múlva ki lehet nevetni a valaki mást, hogy nem tartotta meg. De még ez is elég vézna ok. Arról nem is beszélve, hogy az ember valahogy úgy van az újévi fogadalmaival, mint a pártok a választási programjukkal, némelyikről belátja, hogy eleve nem kellett volna megfogadni, másokat elfelejt, megint másokat megpróbál, de nem sikerül neki, és egy igen kis részhalmazt nagy nehezen beteljesít, de azt sem úgy, ahogy eredetileg képzelte. Ám mivel az ember, ha van egy kis esze, legalább saját magával nem politizál, legjobb, ha nem foglalkozik ezzel a fogadkozással, hanem okosabb dolgokra fordítja az idejét.
Ezen felbuzdulva megfogadtam, hogy idén sem fogadok meg semmit. Várjunk csak…
Közben azon is morfondíroztam, milyen lehet egy igazi újságíró, aki újévi cikket ír. Hogy például honnan van hozzá anyaga? Egész évben gyűjtögeti egy noteszbe az újévi témájú szellemes gondolatokat, amelyeket nem tud év közben felhasználni? Vagy csak úgy spontán, ahogyan szokás? De hiszen azt jó előre lehet tudni, hogy mikor lesz január elseje. Az nem szokott csak úgy váratlanul bekövetkezni, nem is szokott az embernek hirtelen beugrani. És ha valaki elcsúszik a határidővel, meddig fér még bele? Én például már most unom 2011-et. Mert ha jobban belegondolunk, 2010 ez, csak átcímkézték. Vajon hány éve megy ez így, hogy mindig ugyanazt kapjuk rossz dátummal? Mert nem azt kell kérdezni, hogy hányat írunk, hanem, hogy hányat gondolunk. Írni bármit lehet. Úgy is szokás. Azt könnyű elhinni, ami le van írva. Amit el kell gondolni, azt nehezebb. És még azt is hozzáteszem, hogy nem attól lesz más valami, ha megváltoztatják.
(Na, ez nem rossz.)
Hanem attól, ha másképp gondolkodunk róla.
Minden kedves Olvasót arra kérek, hogy ezt az újévi bölcsmondást értse úgy, ahogy akarja, és tegyen legalább egy újévi fogadalmat, amit nem tart meg.
Boldog új évet!
Tarcsay Zoltán
(kapcsolódó szövegek:
Évjárat (1.) – Mi van a flaskámban?
Apokrif Online 
6 Comments