Új szerkesztő az Apokrifban

Az Apokrif hosszas átalakulási folyamatának egyik lényeges pontjaként a szerkesztőbizottság is átalakul. A negyedik évfolyamtól a lapszerkesztésért Fráter Zoltán spiritus rector és Török Sándor Mátyás olvasószerkesztő segítségével egy háromtagú szerkesztőbizottság felel. A prózarovatért felelős Tarcsay Zoltánhoz és a versrovatot vezető Nyerges Gábor Ádámhoz 2011 januárjától csatlakozik a kritikai rovat élén Torma Mária.

Torma Mária 1988-ban született, Kaposváron. Novellái 2010-től jelennek meg az Apokrifban. Az ELTE-BTK magyar alapszakos hallgatója.

Az alábbi szerkesztői bevezetőben köszönti az olvasókat.

Kedves Olvasó!

Kétség kívül elcsépelt a párhuzam, mégsem vitatható, hogy van abban bizony elég meghatódásra okot adó izgalom, mikor egy kisgyermek lábra áll és totyogni kezd: egy folyóirat esetében sem lehet ez nagyon másként. Habár jómagam nem bábáskodtam az Apokrif születésénél, sok olvasótársammal egyetemben kíváncsi figyelemmel követtem már első mozdulataitól. Őszintén, melyikünk nem saccolgatta szkeptikus fintorral, meddig is jut, vagy kuncogott némely próbálkozásán, mellyel az irodalom helyes artikulációjával bajlódott és bajlódik most is? Idővel azonban ez a lapszámról lapszámra vizsgáztató figyelem mindinkább fokozódó ragaszkodássá alakult, részemről olyannyira, hogy most, amint kezét nyújtja további lépéseihez, megtisztelve érzem magam, mikor elfogadhatom.
Az elfogadás gyakorlata nem jelent mást, mint hogy a lap nemrégiben indult kritikai rovatának szerkesztői tennivalói ezentúl hivatalosan is rám hárulnak, aminek elébe a tőlem telhető legnagyobb erővel és lelkesedéssel állok. Le is lepleztük tehát, ezúttal miért épp én köszöntöm Olvasóinkat.
Új cica mosogat, mondhatnánk, de hogy is tervezi, avagy mire számítson, aki az új év(ek) ben a kritikai két-hasábra téved? Folytatjuk az ősz óta jelenlévő Látószöget, melyben egy-egy értő kritikát olvashatunk az adott szám egy kiválasztott művéről és a közölt illusztrációkról. Az éves könyvtermést mustráló Látótávolság rovat sem marad el, melyben cikkíróink lehetőség szerint boncmesteri szemmel fognak egy-egy érdemesnek tartott kötet bíráló ismertetéséhez. Nem titkolt célunk, hogy lehetőségünkhöz mérten nagy arányban pályájuk elején járó szerzőkről közöljünk recenziókat, azon tényre való tekintettel, hogy a kritikai visszhang esetükben gyakran igen csekély, lassan ér faltól-falig. Természetesen a megújulás részeként a Hálózati Kiadás felületén létre jött Viharsarok szeleit is fel kívánjuk ébreszteni, többek között e sarokba bújtan már jó ideje meghúzódó esszéisztikus szövegkísérletek segítségével, várható interjúkkal, vitákkal, valamint idegen nyelvű kötetek recenzióival is (elősegítve a világirodalmi és fordításirodalmi tájékozódást), melyek terjedelmi okokból nem kerülhetnek a nyomtatott változat lapjaira. Elgondolásaink egyike, hogy egy olyan jellegű kezdeményezést honosítsunk meg, mely a Látószög és Látótávolság hasábjain megjelent cikkekkel kapcsolatos olvasói visszacsatolásnak engedne az egyszerű hozzászólásoknál nagyobb teret. Elvégre az író-olvasó interakciónak helyet biztosító Apokrif- felolvasóesteken nem rovatunk szövegakrobatái a főszereplők, így ők alig részesülnének az olvasói visszajelzésekből oly mértékben, mint tehetnék vers- vagy prózaírói minőségükben. A Gyújtópont munkacímen futó terv ezt a hiányt tervezi áthidalni rövid vitaindítók online közlésével. Buzdítjuk tehát Olvasóinkat arra, hogy ragadjanak tollat, klaviatúrát maguk is, s ahogy mi sem sajnáljuk bonckések hegyére szúrni a kiszemelt köteteket, úgy bennünket se sajnáljanak!
A 2010-es év tehát több változást is hozott az Apokrif életébe, s a megújulás eredményeként immáron a második nyolcvan oldalas Apokrif-szám ezúttal zöld gerincét ropogtathatjuk. Reméljük, hogy a szerkesztőségben bekövetkezett változások sem törik meg e meghitelezett törzsfejlődést, melynek tudjuk jól, koránt sincs vége a gerincesek sorába lépéssel.

Barátsággal üdvözöl minden Apokrif-olvasót mostantól kritikai szerkesztőként is,

Torma Mária,

2010. december 20.

Budapest