Hajba Gergő versei (online megjelenés)

Játszótér

Tavasznak szeánsza, városban játszótér
rád leltem, gondoltam: mehetnénk együtt.
Hintáknak nyergében egy helyben vágtatunk,
átpörgünk, s lepereg életünk filmje.
Vasmacska mászókán lábamat lógatom,
homokba vödrökkel építek álmot.
Gördeszkán kislapát, strandlabdán katicák,
mellkasod pulzusát hallgatom: altató.
Jók vagyunk, jó hogy vagy, álmodom, nem bánom
ajkadra ragasztott kékpöttyös virágok.

Aluljáró

Megfáradt lelkek hamvai alatt roskadoznak szomorúfűz molyhos ágai
Elporladó ajkad kidőlt oszlopok kábult teste alá temetkezik
Haldokló rózsa végső tollvonást karcol fekete tövisével metróaluljáró falaiba
S könnyeket hullajtó csillaga szalad le a kormos égről
Ez van, por és hamu vagyunk.
Mondd, mit számít már
hogy ha parázsló tekintetünk összesimul, elolvad a világ
Mondd, kit érdekel már
hogy letolt gatyával abszolváltuk kétharmad Európát
s mégse találom a sebeket feltépett tapaszaink alatt.
Eliramlik arcának képe, ha összeérnek fények.
akár kérdéseimre a válasz.
Ma este mindössze szódásszifon testekbe töltött
por és hamu vagyunk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s