Nem jön el a tavasz
míg nem ültetsz virágot
s anyádat tépnéd ki
bár te vagy a gaz
percek nélkül telik a nap
összefolyik minden gondolat
körbe-körbe jársz
s haladásod nincsen
önmagadba zárva
tékozolsz e kincsen
tollad csak a fegyver
s magaddal harcolsz
láthatatlan színfalak mögött
se munkád, se célod
mégis ez a minden
meghalnál rútul,
hogy azt mondhasd: éltem.
Csak a tavasz jönne már el
s meleg tested meleg fénye
ujjam játszi remegése
bőröd – ó igen
érted ültetnék virágot
s tán nélküled nem megy.
In memoriam J. A.
Nem jön el a tavasz
míg nem ültetsz virágot
s anyádat tépnéd ki
bár te vagy a gaz
percek nélkül telik a nap
összefolyik minden gondolat
körbe-körbe jársz
s haladásod nincsen
önmagadba zárva
tékozolsz e kincsen
tollad csak a fegyver
s magaddal harcolsz
láthatatlan színfalak mögött
se munkád, se célod
mégis ez a minden
meghalnál rútul,
hogy azt mondhasd: éltem.
Csak a tavasz jönne már el
s meleg tested meleg fénye
ujjam játszi remegése
bőröd – ó igen
érted ültetnék virágot
s tán nélküled nem megy.
Apokrif Online 
Szép munka, habár erősen süt róla a József Attila-hatás, az a motívumvilág, de mivel másrészről ez egy emlékvers J. A.-nak, nyilván szándékoltan jelenik meg ez a hangütés. Az eleje még letisztult, a végére egy kicsit túlzóvá válik a képhalmozás.