Nem vénnek való
Olyan nekem egy raplemez, mint Proustnak a pilóta keksz. Persze azt azért ne gondolják, hogy teába is mártom. Elvégre amerikaiak vagyunk, nem igaz? Hanem, ha eltölti járataimat a zene, akkor újból fiatalnak érzem magam. Lopások és fegyveres rablás, szivarfüst az orromban, bourbon a nyelőcsövemben, és a jó öreg hatos a tárban.
Csak természetes, hogy hip-hop dübörög a fülembe, hisz bronxi vagyok és fekete. Továbbá… nos… történetesen vakond. Most mit néznek így? Tudják, az a kistestű rágcsáló a cickányalakúak rendjéből. Mákszemnyi látószervvel és apró, ám erős ásólábakkal. És igen, főleg gilisztákat fogyasztok, persze csakis a a legmenőbb texasi grillfűszerekkel. Na persze – gondolhatják – nem vagyok egy átlagos rokkantnyugdíjas. A fehér botot már az apám gépfegyverre cserélte. Azt mondják, a vér kötelez, de én csak az ízét ismerem. Az pedig valahogy nem hasonlít a cabernet sauvignonra.
A család mindig nagy becsben tartott egy kifúrt koporsóból elcsent szövetdarabot, melyet maga Al Capone viselt a temetése napján. Én még sosem láttam ezt a becses ruhafoszlányt noha már egy évtizede a hálószobám falát díszíti. Hogy is lenne észrevehető egy fekete folt egy koromsötét helyen? Örüljenek neki, ha reggelente egy kis napfény csiklandozza a talpukat. A banda nagyobb része ott volt Illinois-ban, mikor Capone-t temették. Persze ásnunk kellett egy kürtőt, hogy halljuk a búcsúzók szavait. Másnap a lapok a mi túrásunk képével voltak tele és mindenki arról írt, hogy az utcán végre elhallgatnak a fegyverek, mert külön sírban eltemették Al pisztolyát is. Tudják mit? Olvassák csak a New York Timest. A fegyverek úgysem hallgatnak el.
Az öregem igazi nagymenő volt. Tudta, hogy az adott szó többet ér a leírt megállapodásoknál. A szerződések szövegét úgyis csak a lövések torkolattüzénél lehet elolvasni. Akkor pedig általában tragikus hirtelenséggel vérrel szennyeződnek. Mit mondjak, ördögi kör. És még azt nevezik sötét kornak, amikor az a vaksi lantos élt? Félre ne értsenek, csípem a csókát: az ő fegyvere a hexameter, az enyém a hatlövetű. Nos, az idők változnak. Szóval jó kis csapat gyűlt össze az apám körül. Az ásással nagyot kaszáltunk. Ki kellett építenünk az információs sztrádánkat, anélkül ugyanis cseszheted, mint Puff Daddy a motorozást. A föld alatt a Nokiák hallgatnak. A mi szakmánkban a jó értesülések – amellett, hogy rengeteg dohányhoz is juttatnak – komolyan megnövelik az esélyét annak, hogy nyugodtan elfogyaszthatod a másnapi omlettedet. Gilisztával. Mindig gyorsan kell dönteni, de sosem lehetsz túlbuzgó.
Sok jó emberünk esett áldozatul önnön túlbuzgóságának, amikor az alagútrendszert egészen az óceán fenekéig fúrták. Vajon milyen arcot vághattak, mikor az egyik uzsonnaszünetben Chicago friss szellője helyett úgy húszmillió tonna tengervíz csapta őket orrba? Ostobák. Aztán a gátakat rendbe szedtük és minden ment tovább a normális kerékvágásban. Úgy értem a mi számunkra normálisban. A zsaruk ugyanis tiltják a feketézést. Az illegális szerencsejátékot, a kávéfogyasztást, és a bronxiak diszkriminálását egyaránt. Igyon mindenki 100%-os narancslét és bőszen pigmentált polgártársainkat keblünkre ölelve izguljuk végig az állami lottóhúzást. Ugyan, ugyan. Persze a zsaruk tehetetlenek. Az orrukig sem látnak.
Tudom azt hiszik: az igazi bűnözőket folyton cicababák rajongják körül. Átkozott sztereotípiák. Az igazság az, hogy bárki lehet a partnered egy alvilági lokálban, aki el tudja hitetni magáról, hogy valóban dögös. Tekintettel a látási viszonyokra, ehhez elég, ha az illető vékony hangon beszél, tűsarkúban jár, selyem harisnyatartót visel és belehempergeti a bundáját egy adag friss, illatos rózsasziromba. Ha üzleti ügyben tárgyalok, erre a legprofibb testőreimet szoktam megkérni. Mindenki azt várja tőled, hogy a szerepedet játszd, de közben nem lehetsz elég óvatos…
Nos bevallom, ezúttal én sem voltam az. Legalábbis erre enged következtetni az a szimpla, ám megkerülhetetlen tény, hogy épp shotguntól átlyuggatott, vérző tüdővel vánszorgok a felszín irányába. Hogy mire számítottam? Valami ilyesmire. De az ember hajlamos megfeledkezni a gondolatról, ha mindenki Bronx királyának nevezi. Ne várjanak tőlem megbánást vagy nagy szavakat. Elszúrtam és kész. Gondolom, általában így jár az, aki vakond létére hanyatt vágja magát egy szűk járatban és bedugult orral üvöltő rapzenét hallgat. Sose zárják ki teljesen a külvilágot. Pláne, ha egy bűnszövetkezet aktuális vezetői. A hatodik érzék egy nagy baromság. Tudják, azt a részt várom, mikor megérkezik a révész, én meg jól a pofájába röhögök. Ugyan hova vihetne? Innen?
Apokrif Online 