William Shakespeare:
75. szonett
Mint étel testet, elmém élteted,
Vagy mint eső tavasszal a talajt;
S én hűségedért küzdök, kétkedek,
Akár a fösvény, kit bírvágya hajt:
Egyszer büszkén a kincsre, mi enyém,
Másszor félvén: a kor kifoszt, a kapzsi;
Most sóvárogva: csak velem legyél,
Aztán dicsekvőn vágyva mutogatni:
Olykor lakmározom látványodon,
Majd, hogy meglássalak, elepedek;
S más örömökről nem is álmodom,
Mint mit tőled vettem vagy majd veszek.
Nap mint nap így falok vagy éhezem,
Most enyém minden, máskor semmi sem.
Időjárás-jelentés
John Keats nyomán
A hosszantartó rossz idő után
Délről már jön felénk az enyhülés.
A télre végre tiszta nyár jön, és
Már felszakad a borús ég talán,
Nem torlaszolják felhők a napot.
Nem lesz olyan köd, mint a tegnapi,
Ám szélfúvásra kell számítani.
Lehetnek záporok, zivatarok.
Kedves nézőink, még maradjanak,
Mert műsorunkon mindez várható:
Az agrárhírek, reklám, majd a Nap-
Kelte s költészet, rajzfilm (Disney-i),
A visszaszámlálás, a Híradó,
Természetfilm és végül egy krimi.
Johann Wolfgang von Goethe:
Változás
Elnyúlok a víz kavicsos fövenyén, míg
Hullámok ölelnek, a fény befehérít,
És rám omlik sóhajtva az ár,
De karomból bújik vissza sietve,
Csak azért, hogy a másik utána kövesse:
A kedély épp így ide és oda jár.
Mégis, sajnos, te a drága idődet
Míg egyre pazarlod, az élet előled
tovafut, mert egy lány elfeledett!
Az időt, ami elmúlt, hívjad elő!
A második éppoly jó, hiszen ő
Még forróbb csókokat adna neked.
Apokrif Online 