Takács Nándor művei a 3. számban

illusztrációk: Karazsia Lilla

Illúzió

Söre mögül bólint egy alak,
hogy alázat: biccentek, hogy így van.
A társaság ma este többször megette
sztorimat egy nővel, azután kihányta,
csak védeném becsületemet. Tudom:
a türelem, mint a sofőré a taxiban:
„Uraim, végre mondjanak egy árat!”
Mondok: kurva nagy! az ára annak,
hogy itt maradjak, ahol esténként
a férfiak keze gondtalanul blúzokban
tűnik el, ahol persze dunakorzó,
lánchíd, sör és cigaretta, mégis:
ahol olyan baljósak lépteink.

illuziok1

Rakpart

az esti órák poharai és cigarettái után a folyóhoz
érkezünk, szédülő tekintettel, de biztos lábakon.

1.     szájtátva nézzük a halottat a partnak vaskorlátain.
a csuklón nem lüktetnek a kábelek.

ki mondta, hogy elmenekülünk? jár a tisztelet:
mögöttünk elkullog, neki csak ez marad.

2.     zsebre vágtuk, amink csak van, és belekapaszkodunk
erősen. hasonlítunk a férfira, a szótlanság mindenképp
közös vonásunk. hazafelé nincs mitől félnünk, mégis

3.     bízunk benne, hogy nem mi kényszerültünk ilyen
élettelenül a vaskorlátra csavarodni.

rakpart1

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s