Evellei Kata művei a 3. számban

A kétezredik évben

Láttam őt. A pusztaságban
tornyok hátán lépkedett
Dárdaverte oldalán az
alkony volt a vértezet

Halat evett s megtörölte
szájával vétkes kezét
s ódivatú Bibliáját
e két kézzel tépte szét

S karját tárva égre nézett:
hisz láthatod, nincs remény
Majd megfordult s elballagott
fütyörészve könnyedén.

Felesleges kísérlet

Mit adni tudtam, megadtam:
megnyílik a föld alattam.
Tudós az Isten, nem vitás:
saját fiának vermet ás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s