„A ziherájsztű díszítéssel napokat töltöttünk, egyre jobb és jobb lett a kabim, amit anyám minden felháborodása ellenére megvett nekem a turkálóban. Most pedig ráfestettünk egy nagy A betűt. Gyorsabban vert a szívem, amikor csak ránéztem. Ha éppen vajért kellett a boltba menni, akkor is a vállamra vetettem, mert éreztem, hogy a menőség egyszerűen kiemel ebből a falusi, töppedt levegőjű mocsárból.”