hálózati irodalmi folyóirat
„mindig önigazolás motiválja ezeket, akármit is csinálnak, legyen szó a sajtról vagy a tésztáról vagy a terrorról, csak igazolja szépen az egyik szenvedés a másikat, előbbi erőszak az utóbbi erőszakot, igazságtalanság a rákövetkező igazságtalanságot és így tovább a végtelenségig” – Masszi Bálint írja a Feketemosót.
„Városaidban nem veszik észre a hozzájuk / vezető ívek irányát, történetét. Téged / látnak, de amit láttál, nem mondhatod el.” – Horváth Florencia írja a Feketemosót.
„Pókhoz hasonlítottam, most pedig látom, / én vagyok, aki hálót sző a születés / és a halál közé”
„Az utóbbi napokban leginkább csak egy dolgot kérdezgettem magamtól, azt kérdezgettem, mit akarsz tőlem valójában. És miért most, miért pont most, amikor ekkora távolság választ el minket.”
„Meg akarom mondani neki, hogy ezt szabad, / hogy nem mindig lehet, de mindig szabad.”
– Weisz Dorka írja a Feketemosót.
„A metafizika halálával saját életedben / Már többé nem vagy úgy jelen.”
– Tinkó Máté írja a Feketemosót.
„A hegek / szaggatott vonala az égboltra / húzott szögesdrót. A víz bőre / fekete, dermedt. Se tengeri /
szörny, se hős nem hörög föl, /
bokáján csak a csönd / nyelvcsapásai.”
„Nem úgy, mint apám, aki a bányában dolgozott, a csille mellől nyugdíjazták. Az orosz fogságból hazagyalogolt, és egyenesen a bányába ment. Jobb az életem, mint az övé?”
„Nem írok / több verset, mondom újra, és milyen jó / volna, ha tényleg nem fogalmaznám máris / a következőt.” – Horváth Florencia írja a Feketemosót.
„Tollaim közt átsüvít a menetszél, /
mint Tibor bácsi haján, / ha a kocsmából decemberben jön haza. /
Spiccbe feszítem a lábaimat, / hogy max. pontot kapjak a zsűritől az ugrásra”
Apokrif Online 