ott harcol ősapám a libanoni dombok között
egyik kezében aknavetőt a másikkal az eget tartja
de az ég folyton rá akar szakadni
és nem érti hogy miért
ott van Szudánban is lő és lő
és lő sötét és véres homok mindenütt
tovább áll és újra üt
és nem érti hogy az ég miért akar rászakadni
nemzedékeken át teszi a dolgát
tetemekkel kövezi le a Dnyeper torkolatát
Herszonnál mert ilyet is tud
betonozni és kővé mereszteni
az addig mozdulókat
sok ezer éve szereti a fém hangját
kedveli az alvadttá váló vér szagát
és fél a csendtől
és fél a rettenetes rendtől
de az ég rá akar szakadni
talán ez lehet az oka
hogy örökké elfut
és leigázza az útjába állókat
és ősanyám szüli neki
az újabb gyermekeket
roskadozik az ég
a levágott hajak súlya alatt
ősapám mindenütt jár a Földön
szereti az ismerős helyeket
ahová gyakran visszatér
és újabb bűnöket követ el
csak az ég ne akarna rászakadni
Malejkó Norbert (1968, Miskolc) verseiben gyakran jelenik meg a táj és a belső történések összefonódása, a hiány és a mélység topográfiája. Filozófiai és ontológiai témák jellemzőek írásaira. Két verses kötete jelent meg (Folyómban tenger, 2022. Parnasszus; Hegymély, 2023. Parnasszus). Versei a Látó, Vigília, Új Forrás, Székelyföld, Parnasszus, Palóczföld, Forrás, Agria, Ambroozia lapjain is olvashatók. Miskolcon él. Házas, két fia van. A Miskolci Egyetemen dolgozik.
Apokrif Online 