Rieder Anna Róza versei (online megjelenés)

égősor

mindenkit érint

az arcokat eszi meg elsőnek az enyészet
de viszontlátlak nekem háttal
a szoba közepén féltérden
mintha imára

tőled tanultam aki ismeri milyen
saját csemetéjének fénytelen tekintete

meleg kezek között egyformán figyelmet kér
minden teremtmény

a túlélők egymásba fonódnak
egyszerre sírnak fel mikor sorsukon csavarnak

az ujjak résein átszakad a színes fény

és távozásában felizzik az ünnep

átfésülöd

megborzongok ahogy a fogak
simítják a koponyát kihullanak
egytől egyig meglazítják őket
az összecsomósodott gondolatok
nem akarnak kiegyenesedni a szálak
a vége előtt kicsivel törnek
meg a harapásnak
ellenállnak de önként kettéválnak
tisztátalan szándékaim
finom ujjaid között