Gyerekkoromban sokadmagammal
odacsődítettek egy ünnepségre,
középen hatalmas fenyőfa állt,
a csúcsán vörös csillaggal.
A köztársaság kikiáltásakor
ritkásan álltunk a téren,
rám köszönt egykori, nagy szemű
történelem-tanárnőm.
Kilencvenegy táján belehallgattam
az élő közvetítésbe,
és fölháborodtam
az útszéli stíluson.
Kilencvennyolcban fogadták ott
formálódó marketingcsapatunkat,
vezetőnk a földre ereszkedett
törökülésbe.
A lányom néhány évesen
templomnak nézte,
a rakparton jöttünk
japán gépkocsival.
Úgy az új alkotmány óta,
amit nem hittem volna,
ha ránézek, a gyomrom
gyakran összeszorul.

