Évzáró körkérdés (2024): Navarrai Mészáros Márton válaszol

A 2024-es év lezárásaként költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről és eseményeiről.

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2024 legjobb könyveinek?

Annál hektikusabb és kiszámíthatatlanabb az életem, hogy rendszeresen és rendszert követve olvassak. Így alapvetően a látványos hiányosságaimról tudok beszámolni: nemet szavaztam Kemény Lili Nem című megosztó könyvére, Grecsó Krisztián Apám üzent című kötetére és Darvasi László Neandervölgyiek című háromkötetes, ezerhétszázoldalas vállalására (ezt sajnálom a legjobban), de Oravecz Imre, Schilling Gyöngyvér és mások is kimaradtak. Olvastam azért friss, magyar irodalmat – de elsősorban irodalmi lapokat, a megszokás alapján az Eső, a Jelenkor, az Élet és Irodalom, a Székelyföld került legtöbbször a kezembe. Krasznahorkai László új munkája, a Zsömle odavan nem lett a kedvencem, de a regénybeli Kada József valós alakjával, Daka Józseffel, az egri trónkövetelővel egy időben kapcsolatban álltam, egyszer fél napot nála töltöttem 2012-ben. Szűcs Teri debütáló kötete, a Visszatért hozzám az emlékezet – Demencia és Óperencia nagyon megérintett, ráadásul akkor – 2018-ban – jártam a holokausztirodalom szemináriumára, amikor elkezdte dokumentálni a demenciával küzdő édesanyja életét; vannak és voltak olyan szeretteim, akik ilyen hanyatláson mentek/mennek keresztül. Az elsőkötetes Biró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek című munkáját is olvastam, miután a szerző az év írójának járó Arany Medál-díjat kapta meg; eléggé üdítőnek találtam. Nemrég amúgy végigolvastam a Körképet: Antal Balázs, Bakos Gyöngyi, Balajthy Boglárka, Bódi Péter, Csabai László, Görcsi Péter, Jenei Gyula, Nagy Gabriella szövegeit ajánlom! Nem kérdeztétek, de Koltai Róbert és Gaál Ildikó közös munkái vannak nyitva: Az én kabarém és a Végszót adok-veszek a Koltai-nagyinterjúm miatt áll a dolgozóasztalomon.

Mely világirodalmi műveket szeretted a legjobban 2024-ben?

Cseles kérdés, a válasz: bár maradtak fenntartásaim velük, a legutóbbi Nobel-díjas, a dél-koreai Han Kang Növényevő című korábbi kötete és a nagy kedvenc, Charles Bukowski A város legszebb nője című, nemrég megjelent novelláskötete (és majdnem elhívtam a bemutatójára a város legszebb nőjét, de akkor sem állt olyan jól a szénám nála, így meg sem próbáltam). De eszembe jut az örmény Narine Abgarjan egyik előző könyve, a Szimon is. Valóban – és nem csak számomra – újak közül: a katalán Iréne Sola és a brit-indiai Salman Rushdie olvasása mindig ünnep számomra, a Szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél és a Kés is fontos olvasmányélményem. Aztán Jón Kalman Stefánsson Versek című verseskönyve, mivel a szerzőtől még nem olvastam lírát, meglepett – jó értelemben. Nem világirodalom, de most teljesen jól elvagyok a Kávéivók zsebkönyvével, amit a Corvina adott ki 2021-ben. Tényleg zsebkönyv, de jópofa és hasznos! Egyébként, ha már beszámoltam arról, hogy kit nem olvastam a friss magyar irodalomból, hát jöjjön, kit nem vettem a kezembe a világirodalomból: Sally Rooney előző kötetét sem hevertem ki, így az Intermezzo című, tavalyi kötetének nem szavaztam bizalmat. 

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Minden kérdésnél egy kicsit gondban vagyok, most is csak Koltai Tamás Bohóc ül a koronában című színikritika gyűjteménye jut eszembe.

Volt olyan képzőművészeti munka vagy tárlat, amely megragadta a figyelmed 2024-ben?

Rengeteg, de legjobban az impresszionista-realista festőművész, Gustave Caillebotte életműkiállítása a párizsi Musée d’Orsayben. Néhány rangos francia műkritikus nekiment a tárlatnak, mondván „túl nagy hangsúlyt fektet Caillebotte munkásságának genderszerinti értelmezésére, azt sugallva, hogy Caillebotte meleg volt – erre azonban kevés bizonyíték van, és vitathatóan nem is kellene, hogy számítson”. Értem, s részben megértem, de ettől még szuper kiállítás volt. Említhetem Muszatics Péter filmtörténész barátom kurátori munkájával létrejött – magyarul – A dicsőség ösvényei című, a bécsi Collegium Hungaricumban látható kiállítását is. De ha már a „császárváros”, az Albertinában kétszer is jártam tavaly: a hatalmas Marc Chagall és a realista Robert Longo tárlata is lenyűgözött. Hatházi Tamás barátommal öt órát töltöttünk a múzeumban novemberben.

Volt-e olyan irodalmi alkotás, klasszikus, amit újra felfedeztél ebben az évben?

Nem igényeltek újrafelfedezést, hiszen le sem kerültek a repertoáromról: Csáth Géza, Füst Milán, Iceberg Slim, Bukowski. És Tolnai Ottó klasszikus? Számomra igen!

Mi az idei éved meghatározó zenei és/vagy filmes élménye?

Csak címekkel, kezdve a filmekkel: Előző életek; A szer; A konyha; Parthenopé – Nápoly szépe; Konklávé; Fekete pont; A lányok lányok lesznek; Glória!; A második felvonás és talán mondhatom, A vad robot; Tatami és a Challengers is. Aztán bár nem kérdeztétek, sorozatban: Griselda; Száz év magány; Bármit, csak ezt ne; Gyilkos a házban. Zenében: Rod Stewart és Jools Holland közös albuma, a Swing Forever; a posztumusz Johnny Cash-album, a Songwriter, Taj Mahal live albuma, a Swingin’ Live at the Church in Tulsa. Eklektikus zenei ízlésemet bizonyítva Camila Cabello (C,XOXO), Lainey Wilson (Whirlwind), Jack White (No Name) és még a The Buckaroos (Louisiana Stomp) új albumait is többször hallgattam. A Spotify szerint a legtöbbet amúgy Johnny Cash-t, Bob Dylant, Willie Nelsont, Rod Stewartot és Jools Hollandot, Frankie Millert, Johnny Prestont, Micke Mustert, Mel McDanielt, a HeadCatet, Tom Jonest, a The Oak Ridge Boyst, az Albert Lee & Hogan’s Heroest, Leo Sayert, Dale Hawkinst, Elvist, Rodney Crowellt, Cat Powert, a The California Honeydropst, Marcia Ballt és Big Joe Turnert hallgattam. És ez mit mond rólam? Amúgy Sturgil Simpson az év felfedezése számomra, köszi Yellowstone! Bob Dylan októberi párizsi, Billy Joel augusztusi cardiffi, Cat Power júliusi bécsi, Bruce Springsteen májusi dublini és Billy koncertje amúgy hónapokra feltöltött – örülök, hogy ott lehettem ezeken!

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2024-ben?

Mint mindig: a Könyvhetet és a Könyvfesztivált, de az őszi Margó is jó volt.

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

Amiket már felsoroltam, de attól tartok, az Irodalmi Szemle, a Műút és a Helikon kimaradt az előző felsorolásból – nagyon szerettem sok lapszámukat! Utóbbiba egyébként publikálok is…

Mely 2025-re tervezett könyveknek várod a megjelenését?

Ferdinandy György az egyik legjobb, legközelebbi barátom volt. Egy éve hunyt el, még mindig nem hevertem ki a távozását. Még életében elindítottuk az életműkiadását az Európa Könyvkiadónál, a sorozat negyedik része a 96. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg. És van egy igazán szép városkönyv/memoár, amit elkezdtem fordítani, remélem, lesz kiadója 2025-ben!