Évzáró körkérdés (2024): Bordás Máté válaszol

A 2024-es év lezárásaként költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről és eseményeiről.

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2024 legjobb könyveinek?

Szenderák Bence első kötete most nagyon kedves számomra. Egy pályázat keretében került kiadásra az Erzsébetvárosi Önkormányzat által indított chapbook-sorozatban, Závada Péter szerkesztette. A versnyelv nem hivalkodóan avantgárd, de invenciózus. Megbomlanak szórendek, konvencionális mondatszerkezetek, dominál a nominalitás, gazdag, de nem széttartó a szókincs, így számomra abszolút egy olyan nyelvi esztétikai hagyományba illeszthető be a kötet és a szerző stílusa, amelyet magaménak érzek, és a kedvenc szerzőim is ehhez sorolhatóak. Álljon itt a fentieket jól példázó részlet a Háziasítás című versből: „de mit tehet a legkisebb / csirke, ha sebét addig csipkedik, / míg fel nem feslik a hús, / míg belet nem ér a csőr? / tollhullásban-kopaszodásban / élni percről napra, hónapról évre.”

Mely világirodalmi műveket szeretted a legjobban 2024-ben?

Egy egészen keveset reklámozott antlógiát emelnék ki: Hét nyelven beszélünk. We Speak the Same Language címmel jelent meg a Labirintus Kiadó pill. sorozatában. Ez a kötet a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa program keretében a balatonfüredi Magyar Fordítóházba ellátogatott 6 szerző (Gérard Cartier, Guy Helminger, Ilja Kiva, Jaan Malin, Yvonne Reddick és Antonio Rivero Taravillo) verseinek a gyűjteménye. Imreh András volt a program művészeti vezetője, a fordítók pedig Vonnák Diána, Schein Gábor, Lázár Júlia, Lengyel Tóth Krisztina, Imreh András és a L’Atelier. A Versumon közöltünk is Gérard Cartier-től és Antonio Rivero Taravillo-tól szövegeket, ezeket jószívvel ajánlom, remek fordítások, remek versek. Részlet a kötet előszavából: „2023 áprilisában […] hat európai költő érkezett a Lipták-villába, látogatott el a környék iskoláiba, múzeumaiba és nevezetes helyeire, működött közre vitákban és nyílt órákon, a békés percekben pedig alkotott a házban. Az ukrán, spanyol, észt, francia, luxemburgi, brit, magyar kultúra találkozása igazi esemény lett, hozzá fesztelen öröm. Ezt az örömöt szeretnénk most továbbadni az Olvasónak egy csokor vers segítségével.”

Emellett Jón Kalman Stefánsson Typotexnél megjelent Versek című kötete is egészen tetszett. Előhozott belőlem egy kis érzékenységet azzal kapcsolatban, hogy hogyan állok a költészethez, és hogy milyen utakon járt bennem az elmúlt években az a versnyelv, amit művelni próbálok.

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Pataki Viktor Az emlékezet rétegei című tanulmánykötete jó élmény volt, valószínűleg azért is, mert ezzel kezdtem el újra felvenni a fonalat disszertációm egyik fejezetéhez, és Oravecz költészetét alapvetően szeretem. Oravecz korai köteteinek újrakiadása kapcsán hasznos volt számomra a kiadások közötti eltérések feltárása.

Volt olyan képzőművészeti munka vagy tárlat, amely megragadta a figyelmed 2024-ben?

Light Art Museum Phantom Vision. A tárlat közepén egy nagy bálna alakú, zárt térben van Katona Kati Immensia című videóvetítése, ami a teret kihasználva egy erőteljesen szuggesztív, józanul is pszichedelikus élményt kínál. Tipp: fekve a legjobb, én alapvetően is szédülős emberke vagyok, és azt az érzést, hogy egy erőteljes audio-vizuális hatás körülölel, megtréfálja a térérzékelést, számomra érdemesebb volt fekve befogadni, nem mellesleg az ember így láthatja a vetítés szimmetriájának nagyrészét nyaktörés nélkül.

Volt-e olyan irodalmi alkotás, klasszikus, amit újra felfedeztél ebben az évben?

Oravecz és Nemes Nagy újra és újra. Mindig meglepődök, hogy Nemes Nagy költészete mekkora teljesítmény, milyen gazdag alapanyag a doktori témámhoz (líraelmélet és poszthumanizmus kapcsolata), és hogy hozzá hogyan kapcsolódik Oravecz lírája, milyen kontinuitásokat lehet felfedezni, a kortárs magyar líra felé milyen hatástörténeti vektorokat lehet esetlegesen felrajzolni. Mindkettőjük versnyelve megnyugtatóan tárgyias, invenciózus, hermetikus, ugyanakkor behatárolható, és egy olyan elmélyülést tesz lehetővé, amelyben válaszokat keresve azokat meg is találja az ember, nem pedig csak elveszik egy feloldódó lírai esztétikában.

Mi az idei éved meghatározó zenei és/vagy filmes élménye?

Celluloidra Revolverrel kísérleti filmfesztivál Esztergomban a Kaleidoszkóp-házban. Nagyon jó hangulatú, igazi underground esemény volt remek performanszokkal, filmekkel. A kedvencem a Blanche The Vidiot formáció (Bodnár János Kristóf és Péter Szabina), Csoboth Dorka és Mészár Norbert Expanded Cinema című audió-vizuális performansza volt. A ház barlangszerű pincéje remek helyszínként szolgált, a zene experimentális ambient jellege pedig kifejezetten közel állt a szívemhez.

A nyáron volt szerencsém részt venni a Pécsi Tudományegyetem művészeti karának elektronikus zenei médiaművész nyári egyetemén, ahol többek között Bolcsó Bálinttól és Djindji Ergimentől generatív, szoftveres zeneszerzést és hangszintézist tanultam. Egy hét meglehetősen kevés, hogy az ember hozzáértő legyen, de ez a befogadó közeg inspiráló, szemléletformáló volt, és azóta is tartó hatást gyakorolt rám.

Még itt megjegyezném, hogy Indigo Nárcisz albumán a Blaize-el és OB-val együtt jegyzett Karambol című dala borzasztóan kellemes melankólia. A lágy énekhangot jól kíséri egy szofisztikált trópusi dance-liftzenéhez hasonló groove, a szöveg pedig okosan tár elénk egy szofisztikáltan érzelmes sztorit.

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2024-ben?

Nyitott Műhely Words&Music 30: Nemes Z. Márió, Kristóf Márton, Kovács Gergely: a három szereplő egy dob, elektronika, kazettásmagnó/felolvasás formációban működött együtt. Az improvizációnak jó dinamikája volt, végig lekötött az előadás, meggyőzött az esemény arról, hogy érdemes követni ezt a sorozatot.

METU Ökológia és művészet konferencia (Szept 13.): az ökológiai témák alapvetően érdekelnek, előremutató gondolatokat találok az irodalomtudományos interdiszciplináris diskurzusokban, ugyanakkor ez a program egy másik okból is fontosnak bizonyult. Volt szerencsém Csoboth Dorkával, Halom Emmával, Holt Lenszkijjel és Nemes Z. Márióval közösen egy kísérleti zenés költészeti perfromansszal zárni ezt a konferenciát.

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

A Tempevölgy megjelentetett egy számot, amelyben szerepel három tanulmány az experimentális zenéről. Konkoly Dániel A szavalattól a zajköltészetig című tanulmányát mindenki figyelmébe ajánlom, ugyanis olyan alkotókról ír, akik költészeti-zenei performanszokat vagy művészeti anyagokat hoznak létre, mindezt pedig úgy, hogy mind a líra, mind pedig a zene fogalmának határterületein mozognak. Olyan esztétikai értéket képviselő alkotások születnek így, amelyek számomra – aki sokkal inkább vonzódik a zene nyújtotta ingerekhez – sokkal izgalmasabbak a mediális korlátok feszegetése miatt. Az erről való tudományos diskurzus pedig elmélyíti ennek az élménynek a befogadását. Gerlei Dávid szintén ebben a rovatban megjelent A kortárs experimentális elektronikus zene definíciós kísérletei című írása is ehhez az elmélyüléshez kapcsolódik egy velős összefoglalással a műfajt tekintve: „A kortárs experimentális elektronikus zene, mint fogalom két síkon értelmezhető. Az egyik egy valamennyire összetartó, valamennyire piaci alapú, tudatosan pozícionált kategóriát, egy kvázi-műfajt jelöl […]. A másik egy zeneszerzői attitűdre utal, amit a folyamatos kérdésfelvetés, a nyitottság és egy egyre nehezebbnek tűnő küldetés, az új utak keresése jellemez.”. Mivel rám alkotóként is nagy hatással van az experimentális zene, így annak a ténye, hogy egy irodalmi folyóiratban hasonló szövegek jelennek meg, felettébb felvillanyoz, hiszen a multimedialitást produktív iránynak tartom új irodalmi esztétikák feltárására.

Mely 2025-re tervezett könyveknek várod a megjelenését?

Georg Leß Éhségputtók éjszakája című kötetét, amelyet Nemes Z. Márió és Lesi Zoltán fordítanak. Az eredetit volt szerencsém beszerezni a szerzőtől, mikor Budapesten járt, és élvezettel olvastam a földönkívüli kannibál puttó-mitológiát. Szerintem ennél nem is kell többet mondani a kötetről, eredeti, tág kulturális kontextussal rendelkező téma számos olyan lehetőséggel, amelyből egy szórakoztatóan experimentális kötet született, és a fordítók saját költészetét figyelembe véve úgy gondolom, hogy jó kezekben van a kötet.

Van-e bármi más, ami megragadta a figyelmed idén, amire a fenti kérdések nem térnek ki?

Inkább egy ilyen önvizsgálat magammal kapcsolatban: borzalmasan elkezdtem unni az önmagában lévő irodalmat, ami nem kapcsolódik zenéhez vagy képzőművészethez szervesebben. Kezdenek számomra kimerülni a papírra nyomtatott szavak, nincsen már olyan szuggesztív jelenlétük. Az évet úgy kezdtem, hogy újra írok, és jól esik ilyen formában elvonulni a világtól ismét, de aztán megint (mintha ciklikus lenne a kiábrándulásom) átvette számomra a zene a legfőbb esztétikai értékhordozó szerepét. És ez egészen jó hatással volt a szöveges alkotói folyamataimra. Az első kötetemhez hasonlóan újra zenei élmények hangulatát, jelenlétét próbálom visszaadni a líra eszközeivel, és ez az alkotás most nagyon jól esik így. A lírám a zenei munkáim indukálta kicsapódások, és nem is akarom, hogy többek legyenek.

Ami talán érdekesebb lehet, az az Okapi Press indulása, hiszen az ilyesmi jellegű irodalmi ágencia mindenképpen csak előremozdítja a magyar irodalmat. Hasonló kezdeményezésekként fölmutatható a su\curesale és a Negyed is, amelyek szintén színvonalas, előremutató lírával gazdagítják/gazdagították a magyar színteret, és egy olyan unatkozó alaphangulatú embernek, mint én, a kicsit több ingert kínáló lírai beszédmódok jelentik a műnem legjavát.