Évzáró körkérdés (2024): Veszprémi Szilveszter válaszol

A 2024-es év lezárásaként költőket, prózaírókat és kritikusokat kérdeztünk az év legfontosabb műveiről és eseményeiről.

Mely magyar szépirodalmi műveket tartod 2024 legjobb könyveinek?

Locker Dávid Beszédkényszer című kötetét lelkesen vártam, mert már a korai folyóiratpublikációi is lenyűgöztek, kinyitották a költészetet, és kiteljesedni látszottak benne azok a metamodern és neoavantgárd gesztusok, amikkel sokan mozgunk itt az alanyiság körében, csak mi szemérmesebben. Kifejezett ünnep, amikor egy könyv olyan jó, mint amilyenre várjuk, és a Beszédkényszer ilyen lett. Illetve, van egy teóriám, hogy a Jól láthatóan lógok ittben Nádasdy Ádám új költészetet kezdett, persze, még mindig polgári és derűs, de van egy új pimaszsága és egy abból táplálkozó tiszta figyelme és őszintesége, a Billeg a csónakban nagyon sok szöveg dolgozott hasonló gesztusokkal, és sokat forgatom ezt az új cinkos, de még mindig derűs kötetet.

Mely világirodalmi műveket szeretted a legjobban 2024-ben?

Édouad Louis régvárt kisregénnyi önéletírásai indították be igazán az évet, jó volt olvasni azt a társadalmi és politikai rendszertudatot, amiben a szülei történetét meséli, bár az Egy asszony küzdelmei és átváltozásaiban az apa karakterének a rajzából tud hiányozni néha, hogy nem zsarnoknak született, hanem azzá vált. Szintén több farkas lakozik bennem Mohamed Mbougar Sarr Ugyanolyan emberek című könyve kapcsán, lenyűgözött, hogy mennyi empátiával és rendszertudattal tudta elmesélni a kortárs szenegál vallásos és durván homofób valóságát, de már-már jótündéri könnyebbséggel ér el a főhős nagyon különböző embereket, akik épp az ismerősének az ismerősei, de fontos megszólalói lehettek a történetnek, miközben, persze, jót is tett a szövegnek az a 168 oldalnyi tömörség, amivel ezen az anyagon dolgozott. És most kezdem majd Douglas Stuart Az ifjú Mungo című könyvét, de muszáj megemlítenem, mert nagyon örülök, hogy a regény magyarul is megjelent az ősz végén, de arra gondoltam, hogy nem karácsonyra cseszem szét vele a lelkem vele, hanem az év elei első szabadnapjain olvasom majd. Lelkesen várom.

Voltak-e olyan irodalomtudományos vagy kritikai kötetek, melyeket szívesen olvastál idén?

Kele Fodor Ákos Honti hantok című esszéregényéből még csak húszoldalakat olvasgatok, főleg az esszérészekből, mert nagy lélegzetű regény és esszé, de kivételes irodalmi és kutatómunkának látom, és fontos mű emlékezeti szempontból is, nem csak a kemencei áldozatok felől olvasva, hanem az emlékezetünk alapvető praxisait felülbírálandó. Emellett valahogy idén kezdett el intenzíven foglalkoztatni alkotóként is az, hogy a számomra érvényes queer reprezentáció miben állhatna, ebben megvilágító volt számomra Csányi Gergelynek A szex politikai gazdaságtana című szövege, ami sokat foglalkozik a didaxissal és egyáltalán a szexfogalmakkal. Illetve – és ez ismeretterjesztő amúgy, ráadásul 2021-ben jelent meg – Mikki Kendall Szemellenzős feminizmus című könyvét forgattam idén ismét sokat, a dühös osztálytudatos színesbőrű feminizmusról, hogy azon gondolkodjak közben, hogyan lehetne a queer mozgalom és a reprezentáció legalább az én kis mozgástereimen keresztül kevésbé fehér és kevésbé középosztálybeli.

Volt olyan képzőművészeti munka vagy tárlat, amely megragadta a figyelmed 2024-ben?

Novemberben volt Németh Ábelnek egy különösen szép kiállítása Önismétlés címmel a kecskeméti Hírös Galériában, ami egy otthonos, csendéletekben működő vizuális világot mutatott, állati frissítő volt ilyeneket látni falakon (és amúgy a Forrás novemberi számában). A Cigánybűnözők Művészcsoport kiállításáról sajnos Budapesten és Pécsen is lemaradtam, így csak beszámolókat, interjúkat kaptam el, de Oláh Norbert Ludwigban látható munkái önmagukban is figyelemre érdemesek. És akkor közösségszervezőként: a szegedi Grand Caféban júniusban a Cigánymesék című animációs filmsorozat állóképeiből válogattunk, a modern animáció és a naiv roma művészetből inspirálódó, mesei alakokkal, de nem a hagyományos, illusztratívnak látott mesei világgal megjelenő képekből kivételes ajándék volt kiállítást szervezni.

Volt-e olyan irodalmi alkotás, klasszikus, amit újra felfedeztél ebben az évben?

Nem újrafelfedeztem, hanem kínosan idén olvastam először az Iszonyt Németh Lászlótól és A dolgokat Georges Perectől, csodálatosak voltak nyelvileg és tematikusan és figyelemben és narrációban is bravúrosak, a Frankenstein volt a nagy újraolvasásom idén, egyetem alatt nem élveztem annyira, de most letaglózott, egzisztenciális válságba lökött, szétszedett. A jövő olvasókörére olvastuk júniusban, és jó, hogy közös könyv volt, mert így terápiás ülésként is működött, Péter Ágnes új fordításában pedig különösen friss volt, talán emiatt is működött velem most ennyire.

Mi az idei éved meghatározó zenei és/vagy filmes élménye?

Pogány Induló új albuma abszolút kedvenc, a világot kiforgató filmes élménynek a Száz év magány Netflix adaptációjának kellene lennie, de még nem néztem meg, szintén a január elei szabadságomra vár, de olyan emberek dicsérik, akiknek érdemes adni a szavára.

Mely irodalmi rendezvényeket szeretted a legjobban 2024-ben?

És akkor itt most arcátlanul saját szervezéseket mondok. Szóval január eleje óta szervezem a szegedi Grand Café irodalmi programjainak nagy részét, és én a beszélgetéseket sokkal jobban szeretem, mint a bemutatókat, szóval ebből viszek többet, sokszor olyan embereket ültetek le, akik nem ismerik egymást, de a fejemben ott van, hogy szuper lenne a kémiájuk, és amikor tényleg olyan lesz egy beszélgetés, mint a fejemben gondolom, az csodálatos. Ilyen volt rögtön januárban a Közös Könyveink első része, ahol Janne Teller Semmijét beszélték ki, vagy a legutóbbi, ahol Ali Smith Ősz című regényéről volt szó, vagy Az irodalom belügyei? beszélgetéssorozat, aminek a dússága abból is érződik, hogy a beszélgetések sokszor nem tudnak az egy és egynegyed órás tipikus idősávban megállni, hanem még lendületből haladnak. Kiemelkedő volt számomra például a fiatal irodalom immunrendszeréről szóló beszélgetés vagy a költészet következő forradalomban betöltött szerepéről szóló beszélgetés, utóbbival október 23-át ünnepeltük meg.

Milyen folyóiratokat olvastál szívesen idén?

Sok folyóirat jár a kezemben, ilyen könyvtárba hónap végén beülős folyóiratolvasós vagyok, de a Hévízekkel szinte sosem tudok addig várni, a Jelenkor és a Forrás tartalomjegyzékei is sokszor kikezdik a türelmemet, és a decemberi Alföld is átvonatozta velem a fél országot. A fiatal alkotók Parnasszus duplaszámért Pesten szaladgáltam, mert Szegeden elfogyott, a könyvtár pedig zárva volt a nyári szünetben. És a Nincs folyóirat idei lapszámjait nem láttam jönni, mindkettő nagyon betalált. És arról is sokat beszélgettünk idén, hogy a vers médiuma már az online megjelenés-e, és magamba nézve, gyakrabban olvasok verseket a Kulteren és a SZIFONline-on, mint nyomtatásban.

Mely 2025-re tervezett könyveknek várod a megjelenését?

Nagyon besűrűsödött az év vége, szóval nem volt időm igazán figyelni a híreket vagy elkapni pletykákat, amik szervezőként eljutottak hozzám, azok pedig még nem nyilvánosak. Ami biztos, hogy Péntek Orsolya és Zilahi Anna új könyveit várom, de engem is meglepett, hogy idén valahogy nem hosszabb ez a lista.

Van-e bármi más, ami megragadta a figyelmed idén, amire a fenti kérdések nem térnek ki?

Nem tudom, hogy a kérdések vagy a válaszaim voltak-e kimerítőek.