Tudjuk, a művészet nem a társadalom törvényein kívül álló szépségideál, hanem a kor egyéb erőitől determináltan, mindennapi életünkből eredő és arra visszaható életmegnyilvánulás.
Kassák Lajos: A korszerű művészet él (1925)
Az irodalomtudomány régóta foglalkozik azzal, hogy a szövegek, szépirodalmi művek hogyan reprezentálják az egyes társadalmi-kulturális jelenségeket és diskurzusokat, illetve hogy miként lépnek kölcsönhatásba velük. Vagyis röviden azzal, hogy hogyan viszonyulnak a szövegek az őket körülvevő kontextusokhoz. A gazdasági irodalomkritikában az elemzés középpontjában álló jelenségek, kontextusok gazdasági természetűek. Az irányzat körvonalait a Helikon 2011-ben megjelenő, negyedik lapszámában körvonalazták magyar irodalomtudósok, ezzel megalapozva a tudományos szemléletmód analízisének lehetőségeit, metodológiáját Magyarországon.
A gazdasági és alkotói jelenségek programszerű egybenyitását a szépirodalomban mindazonáltal Kassák Lajos művészete, szervezőmunkája tette egyértelművé. A Kassák által konstruktivista poétikának nevezett költőszerep metaforikus megfelelője gyakran a mérnök vagy az építőmunkás, ahogy írja például A ló meghal a madarak kirepülnek poémában („bizonyos hogy a költő vagy épít magának valamit amiben kedve telik / vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek”). Ebben az írásban azonban nem Kassák konstrukvitista költészetéről, hanem Domonkos István egy publicisztikai szövegéről szeretnék néhány gazdasági megközelítésű szempontot felmutatni, amiben a kapcsolódás apropóját az építkezési dolgozó és az író munkájának összevetése adja. A következő részlet Domonkos István Redőny című kötetéből származik.
„Íróasztalom egy második emeleti szobában áll. […] Pillantásom egy munkáson állapodik meg. Egy göndör hajú, szőke, ingujjra vetkőzött fiatalemberen. Kezében ásó, szájában cigaretta. Nincs több húszévesnél. Én harminc vagyok. Én vagy te, aki egy másik szobában ülsz valahol, egy másik íróasztal előtt. Odakinn nulla fok körüli a hőmérséklet (az újságból tudom), itt a szobában pedig huszonkettő. A fiatalember kézében ásó, az enyémben toll. Az enyémben is, és a tiédben is. A mienkben. Az övékében: ásó. Amíg az előbbi mondatot leírtam, ő egy ásónyomnyi homokot dobott ki az árokpartra. Ezért a mondatomért, ha nagyjából kiszámítom, kb. 50 parát kapok. Az ő mozdulatának ára, amellyel a homokot az árokpartra dobta, mondjuk, tizenöt para.
[…] A fiatalembernek a föld felszíne a derekáig ér. Én tíz méternyi magasságban ülök. Magyarázatokra, kérdésfeltevésre nincs idő, mert most éppen a vízvezetéktekercs kigöngyölésével foglalatoskodik. Én szavakba foglalom cselekedetét. A két történés egyidejű, de szavaim egész történelmet ékelnek közéjük. Gondoljunk ebbe bele.
Most ismét az ásót ragadja meg. Újabb mondat születik. Minden mozdulata a mondataim számát gyarapítja.”[1]
A szövegben a kinti hidegben dolgozó férfi és az író közötti elsődleges kapcsolatot a(z egyidejű) munka és a munkabér jelenti, a munkás fizikai tevékenysége és a mozdulatsorai az írói mondattermelés tőkéjévé válnak, azonban ez a munka jóval kevesebb honoráriummal jár, mint a szövegalkotás. A két szerepkör egymáshoz való viszonyulását a munkával járó anyagi juttatáson, és a hatalmi-függési viszonyon keresztül gondoltatja végig az olvasóval a szöveg: az író szavainak, mondatformálásainak anyaga mások verejtéke (élete), amely által pénzt termel. A hatalmi fölény abban a hagyományosan elgondolt szerepkoncepcióban, miszerint az író valós életek, események narratív közvetítésében, megformálásában szerzői pozíciójánál fogva a szavakkal történelmet (így eszméket, tudást stb.) alakít, ezt térben is hangsúlyozza („én tíz méternyi magasságban ülök”), ugyanakkor a következő részletben leleplezi írói kiszolgáltatottságát.
„A műanyag cső földbe helyezett minden méterével rövidül a cikkem. A cső mindkettőnk számára köldökzsinór, általa kapcsolódunk a társadalom vérkörébe. Az ásós közvetlenül, én közvetve. Ha ő most letenné a szerszámát és elmenne, nekem is le kellene tennem a tollam.”[2] A szöveg a gazdasági közeg és az irodalmi színtér kapcsolatát a munka, társadalmi munkamegosztás, munkáért járó fizetés motívumok mentén tematizálja. Akárcsak Kassák írói programjában, Domonkosnál is lényeges, hogy a szövegek egyszerre szólaltatnak meg gazdasági és irodalmi jelentéstartományokat, amelyek egyúttal morális stratégiát is jelentenek.
[1] Domonkos István, Redőny, Forum, Újvidék, 1974, 5.
[2] Uo., 6.
Tóth Tamara a Vajdaságban született, jelenleg az ELTE Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékének doktori hallgatója. Doktori disszertációjában a jugoszláv vendégmunkásság gazdaságtörténeti kontextusaival, valamint a gastarbeiter irodalmi reprezentációival foglalkozik. Emellett gyerekfilozófiai szövegeket ír egy vajdasági magyar gyereklapba.
Apokrif Online 