Feketemosó: Képregénykulcslyuk 2. – Képregényes folyóiratok

Hol jelennek meg a kortárs képregények? Hol jelentek meg a legelső képregények? A két kérdés válaszában találunk közös pontot, hiszen ha a képregények alakulástörténetére tekintünk, akkor láthatjuk, hogy folyóiratokban jelentek meg az első, a képregény formanyelvét megjelenítő alkotások. Ezek a folyóiratok leginkább élclapok és gyereklapok voltak úgy a magyar, mint a román, vagy más kelet-közép-európai képregénykultúrában. De vannak-e kortárs képregényes folyóiratok, és milyen hatásmechanizmusok fedezhetők fel bennük? A Képregénykulcslyuk második fejezete ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Az utóbbi évtizedekben a képregények helyzete egy felfelé ívelő tendenciát mutat, egyre intenzívebben beférkőzve a tudományos diszkurzusba is. Mindez a magyar és a román képregénykultúrákra egyaránt jellemző. A folyóirat hordozó szerepe is hasonlóan alakult a két kultúrában – ahogyan azt az alakulástörténet is bizonyítja –, és alakul ma is, hiszen a magyar és a román kortárs képregényes folyóiratokban számos közös pont található.

A 2000-es évek elején mindkét kultúrában találunk olyan lapokat, melyek önállóan képregényeket közölnek: magyar viszonylatban ilyen volt a Pinkhell, míg a román berkekből az AH! BD című lap említhető, de nem hagyható figyelmen kívül a erdélyi magyar Fantomatika sem, mely szintén egy képregényes periodika. A kortárs tendenciákra nézve kevés olyan folyóiratról beszélhetünk, melyek csak képregényeket közölnek, viszont érdekes hatásmechanizmusok fedezhetők fel a lapok alakulásában.

A magyar képregénykultúrában 2019-ben jelent meg először teljesen sajátos módon a Q KépregényÚjság a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválra, melynek alapítói és szerkesztői Hudra Móni és Oravecz Gergely. A folyóirat ma már öt számot tud magáénak. Az underground stílusú lap mindig egy társadalmilag érzékeny tematikát helyez a középpontba, ami köré szerveződnek a képregények. A lap öndefiníciója szerint egy szórakoztató újság, politikai állásfoglalás, független kiadvány, kísérleti alkotóműhely, közösség és szellemi bázis. A társadalmi felelősségvállalásnak ezen formája teljesen meghatározza az egyetlen kortárs magyar képregényeket közlő lapot. A lapban olyan tematikák jelentek meg eddig, mint az állatokhoz fűződő emberi viszony, a feminizmus, vagy a művészet.

Ha betekintünk más regionális képregénykultúra kortárs tendenciáiba, akkor rögtön feltűnő lesz a román POC! című folyóirat, mely nagyon hasonló jellegű, mint a rendszerkritikus Q. A lap 2022 elején jelent meg Petra Dobruská alapításában, és mára már három lapszámot tud magáénak. A folyóirat stílusa jelképesen a címadással függ össze, ugyanis a poc hangutánzószó azokról a helyekről hallatszik, melyek nem tökéletesen pattognak, csiszolódnak, mindezzel mutatva, hogy változtatni lehet. A szerzők szerint a kipukkanás lehetőség a reformra, mivel a repedezett dolgokon lehet javítani a tökéletesekkel ellentétben, így ők maguk szeretnének lenni a „poc!”, hogy olyan társadalmi dolgokról beszélhessenek, melyeken szükségszerű változtatni. Hasonlóan itt is egy adott – társadalmilag érzékeny – téma köré szerveződnek a lapban megjelent képregények, így ilyen témák kaptak helyet, mint a környezetvédelem, a migráció vagy a víz hiánya.

Látható tehát, hogy a folyóirat mint hordozó a román és a magyar képregénykultúrában egyaránt fontos szerepet tölt be. Mindez már az alakulástörténetből kitűnik, de érdekes módon egymástól függetlenül nagyon hasonló tendenciákkal működnek a kortárs képregényes lapok is.