Feketemosó: Kiégetés

Este Laurának mutattam, hogy ugye milyen szép lett ott, ahol nem lett ronda, és ahol ronda lett, ott még ragad is kicsit – Körtesi Márton írja a Feketemosót.

A szüleimtől vécéülőkét kértem a születésnapomra, amivel Laurának is keresztbetettem, mert ő is azt akart adni, illetve egy tojásserpenyőt. A serpenyő szénacél, hazaérve az első dolgom volt tetőtől talpig beolajozni, és bedobni a sütőbe. 

Közben kezdtem el olvasni, hogy nem kellett volna olyan bőkezűen kennem, mert foltos lesz, ki is rántottam a sütőből, de már ragadt bele a papírkendő, nem volt hatékony itatás. Visszatettem, hátha nem lesz foltos, ha hosszabban hagyom, két óra múlva kivettem, foltos lett.

Gondoltam, a következő réteg hátha elfedi, beolajoztam vékonyan és egyenletesen, letöröltem, betettem sülni. Kivettem, szép új réteg borította a foltokat, a domborzat csak tovább épült. Gondoltam, majd egy harmadik réteg kiegyenlíti, bekentem, betettem, idővel kiégett. A foltok nem fogytak, nem gyarapodtak, csak minden megemelkedett.

Este Laurának mutattam, hogy ugye milyen szép lett ott, ahol nem lett ronda, és ahol ronda lett, ott még ragad is kicsit. Kéretlenül nekiesett szappanos szivaccsal, mondtam, azt úgy hiába dörzsöli, fogta rögtön a konyhai spriccelőt, rögtön felhördültem, hogy szegény serpenyőm, de az sem fogott rajta, a polimerizáció annál keményebb dió, pedig ki is áztattuk vele még utána rendesen.

Aztán eszembe jutott a hideg zsíroldó, ha már aggresszívak vagyunk, aggresszívak legyünk, egy perc se volt, hogy lyukat mart egész a szénacélig, negyed óra talán, hogy az egészet leszedje. Laura már unhatta, de ha már belekezdtem, otthagyni már csak a sütőben fogom, új réteg olajjal bekenve, alaposan felitatva, alatta fóliával, hogy a sütőrács se ragadjon bele a fenekébe.

Nem is ragadt bele, foltok se lettek, csak egyetlen rövid hajszál árnyéka égett megtéveszthetetlenül bele.