Városaidban nem veszik észre a hozzájuk / vezető ívek irányát, történetét. Téged / látnak, de amit láttál, nem mondhatod el. – Horváth Florencia írja a Feketemosót.
Városaidban találkoznak a félutak,
az összekötő vonalak a senkiföldje.
Egyenes vonalú egyenletes mozgás,
indulni, mindig csak el.
A hátsó ülésről a kilátás sosem teljes.
Csak az utolsó másodpercben pillantod
meg, akkor is a végét, azt a valamihez
kapcsolódni vágyó madzagot.
És te mikor repülhetsz fel, és ha felrepültél,
meddig repülhetsz el?
Városaidban nem veszik észre a hozzájuk
vezető ívek irányát, történetét. Téged
látnak, de amit láttál, nem mondhatod el.
A városaidat összekötő utakból nem
adhatsz az ott lakóknak, csak annyit
tudhatnak pályákon töltött életedből,
amennyit észrevesznek, amikor rajtuk
elsuhannak mind.
Horváth Florencia 2002-ben született Celldömölkön, jelenleg Budapesten él. Az ELTE magyar-színház szakos hallgatója, a Fiatal Írók Szövetségének tagja, verseket, kritikákat, cikkeket ír, nyaranta kreatív írást tanít gyerekeknek. A Kötetlenül című beszélgetéssorozat állandó moderátora. 2021-ben Móricz-ösztöndíjat nyert, 2022-ben a Salvatore Quasimodo Költőverseny elismerő oklevelét vehetette át.
2023-ban a Ferencvárosi József Attila Irodalmi Támogatás nyertese. Első verseskötete megjelenés előtt áll.
Apokrif Online 