Benyó Tamás versei (online megjelenés)

Helyreigazítás¹

Visszavonom, amit anyámról írtam,
mert rólam szól, semmi kétség.
Pókhoz hasonlítottam, most pedig látom,
én vagyok, aki hálót sző a születés
és a halál közé, ingatag hajlékot
melynek vékony szálai remegve várják,
hogy megérintse  
az ihlet.

Utópia

Álmaimban visszatérsz, nem nyugszol,
újra és újra rám veted magad,
majd az utolsó pillanatban,
(mint aki sosem létezett) elillansz.

Múltad a semmit markolássza.
Kapkodom fejem,
eltelek veled,
nyelvem ég, ujjaim égnek,
emléked haszontalan.

Hiába kereslek,
nem talállak, míg egy újabb
éjszaka mellkasomba égeted arcod,
miközben a holdtöltét bámulom
néma kábulatban.

---

1. A vers, melyre a HELYREIGAZÍTÁS c. íródott:
   
   HALÁLODIG, ANYÁM!
   
   Egy reggel, mikor Anyám az eszemben taposott,
   már jókora naptárdarabot bekaptam,
   akkor jött.
   Nem tetszett szépnek,
   inkább nevetségesnek,
   húzódott hátra a fal felé.
   Megmaradt.
   Mint pók,
   szőtte kehely-arcomat.
   Ivott is belőle,
   úgy emlékszem.
   Zarándok volt,
   ömlött szét tekintete a teraszon.
   Halálodig, Anyám!                                     
   
   Megjelent: 1986. GYERMEKÜNK pedagógiai folyóiratban ↩︎