Nem írok / több verset, mondom újra, és milyen jó / volna, ha tényleg nem fogalmaznám máris / a következőt. – Horváth Florencia írja a Feketemosót.
„a halottak anyanyelven beszélnek”
Gergely Ágnes
Nem írok több verset, mondom évek
óta, és milyen jó volna eltanulni a nyugodtak
boldogságát. Hiába öröm betűvé formálni,
súlyos teher a sugalmazás. Mintha viselős
lennék az Isten akaratával. Pedig én nem
lángoszlop, csak megsajnált bárány szeretnék
lenni. Halottjaim, ti kedves idegenek,
tanítottatok hinni és vonszolni magamat
tovább, de összerántják testemet a fájások,
minden szavam vajúdás. Nem a beszédre,
az életre akarok gondolni, és a kettő teljesen
kizárja egymást. Ha titeket nem hozhatlak
általa vissza, legalább ne kelljen oldalakon
át emlékeznem. Csak elhitetik, lehetne
máshogy, de jelentése úgysincs a legszebb
énekeknek. Történeteim inkább legyenek
igazak, mint szépen kiszínezettek. Nem írok
több verset, mondom újra, és milyen jó
volna, ha tényleg nem fogalmaznám máris
a következőt. Ideje beletörődni, soraimban
nincsen teremtés, nincsen mágia. Valahogy
mégsem érhetnek véget a tördelés mentén.
Horváth Florencia 2002-ben született Celldömölkön, jelenleg Budapesten él. Az ELTE magyar-színház szakos hallgatója, a Fiatal Írók Szövetségének tagja, verseket, kritikákat, cikkeket ír, nyaranta kreatív írást tanít gyerekeknek. A Kötetlenül című beszélgetéssorozat állandó moderátora. 2021-ben Móricz-ösztöndíjat nyert, 2022-ben a Salvatore Quasimodo Költőverseny elismerő oklevelét vehetette át.
2023-ban a Ferencvárosi József Attila Irodalmi Támogatás nyertese. Első verseskötete megjelenés előtt áll.
Apokrif Online 