az idő, / amit a rózsádra vesztegettél, / mintegy tizedére csökken / egy kaktusz esetében – Weisz Dorka írja a Feketemosót.
Igény
Az éhség várhat, most csak
a részletek érdekelnek.
Megfigyelem őket, a borostát,
a szokatlan alakú mutatóujjat,
hogy legyen mit felidézni,
amikor hajnali fél három körül
egyre ingerültebben nézek
az órára, és a saját lakásomban
próbálok kiszúrni valamit,
ami elterelje a figyelmemet
a kapkodásról. Szerelmes
verset írni eleve kínos, sőt
kontraproduktív, az idő,
amit a rózsádra vesztegettél,
mintegy tizedére csökken
egy kaktusz esetében,
de utolsó emlékeim szerint
az angol nemesek sem
a pozsgások kiállításán
rágták tövig a körmüket.
Feltűnően hervadozni
megint csak kockázatos,
hát jó lenne mégis kaktusznak
lenni, de az meg
nem hozza be az árát.

Weisz Dorka (1996, Szombathely). Magyar–német szakos tanár, jelenleg első kötetén dolgozik.

