Feketemosó: Kölcsönhatás

Kéne egy, aki engem választ, / de azt sem tudom, hogy az milyen, / mert nekem sosem volt. – Weisz Dorka írja a Feketemosót.

Kié

Csinálhatnék magamnak egy sajátot.
Mert nekem nincsen, vagyis aki van,
az nem a sajátom. Ő valakié,
akivé nem tudtam és nem akartam válni.
Hibásan lettünk összesorsolva, na.
Főleg őt sajnálom, mert neki ez így
rosszabb, mint amennyire jó.

Kéne egy saját, mert a barátok,
szeretők és terapeuták nem
lehetnek ott minden alkalommal,
amikor reggel felébredek
és máris szégyellem magam,
bár nem értem, hogy miért.
Kéne egy, aki engem választ,
de azt sem tudom, hogy az milyen,
mert nekem sosem volt.
Csak abban vagyok biztos, hogy
minden nap azt mondaná,
milyen jó, hogy vagy.
Vagy csak simán azt, hogy milyen jó.
És rám nézne közben.

Újabban néha gyereket akarok.
Inkább ötlet, mint vágy.
Próbálok elképzelni
egy meleg kis testet a mellkasomon,
anyák napi mondókákat, rajzokat
puffasztott rizsből. Magamat, ahogy
minden további ok nélkül
annyira szeretek valakit, hogy
érte képes vagyok magam
alá csinálni egy műtőasztalon.

Szerintem az emberek főleg
azért szülnek, hogy bebizonyíthassák,
mennyivel jobb szülők, mint a sajátjaik.
Nekem nincsenek ilyen illúzióim.
De ha mégis sikerül anyává válnom,
akkor a sajátom akarok lenni.