Mennyi tiltakozás fér el / az emberben, aztán megtörténik mégis, amire / annyiszor nemet mondtam – Horváth Florencia írja a Feketemosót.
Akard, Uram, hogy ne akarjam, mi nem
lehet enyém, akard, hogy ne kelljen magamat
újra megtagadnom. Megint elsirattam, pedig
itt áll, áll és hallgat szüntelen. Valahol biztosan
van egy élet, amelyikben nem sétálok hajnalban
haza, amelyikben nem kell megkérdeznem
szellemeimet, mit akarnak elvenni még. Ez volt
hozzá a legközelebb, és nem tudom, hogyan
múlhatna el, hiszen most először nem szeretném,
hogy véget érjen. Mennyi tiltakozás fér el
az emberben, aztán megtörténik mégis, amire
annyiszor nemet mondtam. A nagy erőkkel
racionalitásom összemérhetetlen. Volt, amikor
gyűjtögetni akartam, hogy több legyen, hogy
jobb legyen, arra mentem. Volt, amikor lábam
elé hullottak, szinte könyörögtek, és szárnyaltam
tőlük. Mégsem azokat számítom, hiába rajzottak
körém közönséges madaraim, a nagy időknek.
A nagy időknek most kell eljönniük, hát akard,
Uram, hogy szembefordított kalitkáink rácsa
szétpattanjon, akard, azt a ritka példányt
megkaphassam, amelyik elsőként kirepül.
Horváth Florencia 2002-ben született Celldömölkön, jelenleg Budapesten él. Az ELTE magyar-színház szakos hallgatója, a Fiatal Írók Szövetségének tagja, verseket, kritikákat, cikkeket ír, nyaranta kreatív írást tanít gyerekeknek. A Kötetlenül című beszélgetéssorozat állandó moderátora. 2021-ben Móricz-ösztöndíjat nyert, 2022-ben a Salvatore Quasimodo Költőverseny elismerő oklevelét vehetette át.
2023-ban a Ferencvárosi József Attila Irodalmi Támogatás nyertese. Első verseskötete megjelenés előtt áll.
Apokrif Online 