Egy kétsarkú szobából megszökni / sem lehet, a köldökzsinórt az orvos vágta el, / de ki tekeri le a nyakamról, ha nem én? – Weisz Dorka írja a Feketemosót.
Átok
Ennek a szobának csak két sarka van,
még ahhoz is túl szűk, hogy létezzen benne valami.
Én sem léteztem soha. Valami légnemű
talán megképződött, valami elhanyagolható,
de a szoba, ez a szoba két irányból
tolja össze azt, ami van, ami még lenni
akarna. Egy kétsarkú szobából megszökni
sem lehet, a köldökzsinórt az orvos vágta el,
de ki tekeri le a nyakamról, ha nem én?
Dobd ki, összeevett minden lejárt szart
anyám is, meg is halt gyomorrákban,
mondja, de azért persze ő is összeeszi
a lejárt szarokat, biztos sokat gondol a
gyomorrákra közben, biztos én is
arra gondolok majd, már hárman vagyunk
ebben a szobában, hárman nem vagyunk,
engedjetek ki innen, úgy kiabálok, mintha
ezen múlna, de aki egy kétsarkú szobában él,
az csak emelni tudja a falakat.
Weisz Dorka (1996, Szombathely). Magyar–német szakos tanár, jelenleg első kötetén dolgozik.
Apokrif Online 