Feketemosó: Megy

„Ha reggel felkelek, nem nézek rá a telefonomra legalább egy óráig.” – ez lesz a jel, hogy készen áll. – G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.

Elfogyott a kávéja, és elfogyott, amire gondolni lehetne.
Nem maradt több kérdése, csak ez: mi van?

Ami biztosan az övé, tehát van: két teli vizespalack – izzadtan emelgetni, minden nap harminc percig. Egy tele ruhásszekrény gondosan – hetente – újraválogatott kínálattal. Ami marad; aki marad.

Jegyzetei mostanában:

„Igekészítés felsőfokon: vannia.”

„Van, ami megy, és van, ami nem. A két csoport keresztmetszetébe tartoznak azok a dolgok, amik teljesen összezavarják az embert.”

„Aki kimarad, lemarad. Van, ami megmarad. »Maradj magadnak«… Maradni, maradni – aki felismerne ebből, bárcsak megkeresne.”

Listák mindig, mindenhol; a legjobb, ha arról szól, ami nem pontokba szedhető.

Mondatok a semmiről – buborékgondolatok. A wifi lassú, a dolgok nem rá- és visszakereshetők.

„Ha reggel felkelek, nem nézek rá a telefonomra legalább egy óráig.” – ez lesz a jel, hogy készen áll.

Hogy végigírja majd a papírt, nem nyom mindig entert. Megtanul vezetni, nem fonja be a haját éjszakára, nem felejti el a barátai születésnapját.