Nincs kiút! Van kiút?

Tárlat: Koller Margit – Felfüggesztve, Óbudai Társaskör, Budapest

Nyitom az ajtót, belépek. Utam rusztikus lépcsőn vezet lefelé, amíg el nem érem a kiállítóteret. A helyiségben világosság fogad, keresem a tárgyakat, de nem találom őket. Kíváncsiságom csillapíthatatlan, felfedezőutam egy fehér ajtó elé visz, amely mögül fény árad. Egy kérdés motoszkál bennem: mi lehet az ajtó mögött, hová vezet? Kinyitom, és belesek. Pontosabban lesnék, mert a fény hirtelen elalszik, gipszfalba ütközöm, nincs kiút. Lassan megfordulok, és visszapillantok. Csak egyetlen látnivaló van, a terem túlsó végében felfüggesztett, leomlott lépcsőházra emlékeztető szürke installáció. A ravasz módon elkészített ajtót hátrahagyva elindulok felé, hogy közelebbről is megtekinthessem. Az egyszerre bizarr és különleges, felfelé tekeredő lépcsősor egy félig kitárt ajtóban végződik. Emlékeztet saját helyzetemre. Balra fordulva egy másik, fekete ajtóra leszek figyelmes, nyitom, nem nyílik.

Ahhoz, hogy a kifelé vezető utat megtaláljam ebből a misztikus, földalatti térből, visszatérek eredeti kiindulási helyemre, ahol a rusztikus lépcsősor visszavezet a való világba. Kijutottam.

Koller Margit szobrász- és képzőművész az Óbudai Társaskör legújabb kiállítója olyan térbeli műfajokkal foglalkozik, amelyek megfejtéséhez nézőit is bevonja, kibillentve őket passzivitásukból. A művész emberléptékű tereiben, helyspecifikus installációiban a befogadó érzékszerveire és a térre adott aktív reakciójára helyezi a hangsúlyt, tudatunkat egy önreflexív helyzetre kényszeríti, érzékelésünket újjáéleszti. Installációi létrehozására kellő időt és energiát fordít, amely során összekeveri az időt és a teret. Koller Margit alkotói tevékenységének fő célja, hogy természetesnek tűnő helyzetünkből kizökkentsen, újragondoltassa, hogy mit látunk, hallunk vagy éppen érzékelünk magunk körül.

Ebben a földalatti, katakombaszerű, emberléptékű environmentben látszólag nincs semmi. Koller Margit éberségünkre bízza, hogy felfedezzük-e, amint a saját puszta mozgásunkkal mozgásba hozzuk a manipulatív teret is. E titokzatos helyet körbejárva több áthatolhatatlan átjáróra, álfalra, befalazott ablakra, olyan építészeti elemekre bukkanhatunk, amelyek szimbolikus szerepet töltenek be, kilátástalan helyzetünkre utalnak. A kiállítótér egyetlen klasszikus definíciónak megfelelő műve a fémszövetből szőtt, tekergő lépcsősor, amelyet a művész két ponton damillal rögzített. Egy lehetséges kiút interpretálása. Arra késztet, hogy keressük a kijáratot. A zárt ajtók azonban nem engedik kilépésünket a térből, így könnyedén a tehetetlenség fullasztó állapotában találhatjuk önmagunkat, cselekvésünk fel van függesztve. Ugyanakkor a szinte üresen álló, sötét térből való kijutástól csupán a lépcső választ el minket. Döntenünk kell: ha felmegyünk, akkor újra szabadon mozoghatunk.

Hogy mindennek mi az értelme? Koller Margit installációja nem rejt zsákbamacskát. A lecsupaszított térben korlátok között mozgunk, miközben érzékszerveinket előhívva próbáljuk megfejteni a látottakat. A 21. században, a tömegmédia globalizációjával, ahogyan egyre több impulzus ér minket a világból, úgy érzékeink felébresztésére is egyre inkább szükség van. Rajtunk, a kiállítást nézőkön múlik tehát, hogy passzív szemlélődésünket le tudjuk-e vetkőzni, ezáltal aktívan cselekedni ebben a különös építészeti elemeket „bemutató”, kísérletező térben.

Tárlatvezetésén az alkotó továbbgondolta művészi kísérletét, és a teljes sötétségbe borított teremben mobiltelefonjával világította meg a „szobrot”, amelynek árnyékjátéka további lehetőségeket nyújt a befogadásra. Az érdekes élmény a cselekvés szabadságának korlátait és útjait gondoltatja át a nézővel. A különféle módon vetülő árnyékok megkérdőjelezik az érzékelésünkbe vetett bizalmat. A megkérdőjelezhető látvánnyal, voltaképpen a látszatvalósággal való szembesülés arra késztetett, hogy visszatérjek a biztosnak tűnő, valóságos térbe. Kijutva pedig nem egy autonóm műtárgy képét vittem el magammal, hanem azt a tapasztalatot, hogy világunkat cselekvésünkön keresztül értelmezhetjük szabadon.

 

Takáts Fábián

 

Koller Margit Felfüggesztve című kiállítása december 19-ig tart nyitva az Óbudai Társaskörben.

(A harmadik kép a szerző felvétele, a többi a művész saját fényképe, amelyeket hálásan köszönünk.)

3 Comments

  1. Remek írás, jól érzékelteti a kiállitás és a megynyitó hangulatát.
    Köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s