Apokrif? – Tízéves a kívülállók nemzedéke (beszámoló)

Az Apokrif folyóirat alapításának tizedik évfordulóját a Doktoranduszok Országos Szövetsége Irodalomtudományi Osztály és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatói által szervezett konferencia keretei között ünnepelte meg 2017. november 24-én.

Dr. Borsodi Csaba dékán, Szabó P. Katalin és Fráter Zoltán
Dr. Borsodi Csaba dékán, Szabó P. Katalin és Fráter Zoltán

A konferencia kezdetén dr. Borsodi Csaba, a kar dékánja, Szabó P. Katalin, az ELTE Doktorandusz Önkormányzatának és a Doktoranduszok Országos Szövetségének Irodalomtudományi Osztályának elnöke, illetve dr. Fráter Zoltán egyetemi docens, az Apokrif felelős szerkesztője mondtak köszöntőt. Kiemelték, hogy a lap egyetemi folyóiratként indult, de az e kereteket azóta kinövő tízéves működés szinte példátlan eredmény Magyarországon. Közösségének egyik legnagyobb érdeme és eredménye, hogy folyamatosan új szerzőket fedez fel és segít elindulni, erről részletesen beszélt Halmi Annamária az Apokrif könyvek, illetve Takács Tímea a folyóirathoz fűződő 2009-es megjelenésű antológia kapcsán.

Az első szekció Az Apokrif helye az irodalmi hagyományban téma köré rendezte előadásait. Szalay Álmos pszichológiai szemszögből közelítette meg a pályakezdők integrálódását a kortárs irodalomba, szociális, szakmai és hierarchikus integrációról beszélve, kiemelve a saját szöveghez való alázatos hozzáállás jelentőségét. A generációs narratíva a konferencia során még sokszor visszatérő kérdése kapcsán a hagyományokhoz és a közösségi médiához való viszonyulás különbségét hangsúlyozta, az előadó a tárgyalt irodalmi lapot a generációs feszültség mezőjének közepén helyezte el, így jelölve ki történeti feladatot számára. Hangácsi Zsuzsanna az Irodalmi Szemlét összehasonlítási alapul véve beszélt az irodalmi folyóiratokról, Takáts Józsefhez kapcsolódva egymással nem kommunikáló, zárt galaxisokként jellemezve őket, melyek sem a másik folyóiratra, sem önmagukra nem reflektálnak, és azok online verziójában sem látta feltétlenül a probléma megoldásának lehetőségét.

Füzi Péter, dr. Vaderna Gábor és Hangácsi Zsuzsanna
Füzi Péter, dr. Vaderna Gábor és Hangácsi Zsuzsanna

Füzi Péter Csepella Olivér most már tényleg megjelenő képregényéről, a Nyugat+Zombikról fejtette ki gondolatait, melynek az Apokrifban 2016 telén megjelenő részlete jelentősen megemelte a folyóirat eladott példányainak számát. Nem feledkezett meg az egyetlen sikeres közösségi finanszírozású magyar kulturális kampány megvalósításában ejtett hibák potenciálisan káros hatásáról, középpontba helyezte a megjelenés előtt álló képregény pozitívumait és irodalmi kapcsolódásait is, ezekkel nem ellentétben elsősorban szórakoztató, vizuális eszközökkel élő, bennfentes humorú és nem didaktikus célú műként írva le azt.

Halmi Annamária szintén érintette a közösségi média tárgykörét. Előadásának főtémája a folyóirat saját könyvsorozata, az Apokrif könyvek volt. Részletesen beszélt a kiadás megpályázásának feltételeiről és az elért eredményekről, hangsúlyozva az Apokrif kezdőket támogató profilját.

Taródi Luca a folyóirat irodalmi tendenciáiról a legtöbbet publikáló lírikusok szövegeinek alapján beszélt, melyeket a posztmodern után helyezett el. A szekció időbeli kereteit jócskán szétfeszítő előadások után rövid vita következett. A szekció elnöke, dr. Vaderna Gábor egyetemi adjunktus, a minden egyes generációváltáskor megjelenő új intézményes lehetőségek kereséséről és a technikai innovációkról beszélt, tágabb perspektívából mindig ugyanúgy megismétlődőként jellemezve a nemzedéki harcokat.

Smid Róbert, P. Szabó Dénes, dr. Lénárt Tamás és B. Kiss Mátyás
Smid Róbert, P. Szabó Dénes, dr. Lénárt Tamás és B. Kiss Mátyás

Az Apokrif lírájáról szóló szekciót – melyet dr. Lénárt Tamás egyetemi adjunktus moderált – Smid Róbert Hommage à és à la Apokrif című előadása nyitotta. A magyar líra kötött forma és ritmus által való jellemezhetőségét állító Arany János-i gondolat felől, „füllel való írásként” közelítette meg e költészetet, a metaforahalmozás, szójátékok és kifejtetlen szóképek kortárs magyar költészetének koncepciójával szembeállítva, a tárgyias líra hagyományában elhelyezve, és Nyerges Gábor Ádám, Mizsur Dániel és Stolcz Ádám írásait a fentebbi megközelítés szellemében értelmezte. B. Kiss Mátyás Juhász Tibor Ez nem az a környék című kötetének szociografikus jellegét, szociális érzékenységét kiemelve egyrészt a város szövegszerűsége és olvashatósága, másrészt a technikai médiumok kérdése felől közelítette meg, rámutatva a helyszín – a recepcióban ezelőtt reflektálatlanul maradt – Budapestre való áthelyeződésére. Ezután P. Szabó Dénes következett, aki Krasznahorkai László művei felől jellemezte az Apokrif lírájában megjelenő szétomló társadalmi rendet és beköszöntő káoszt.

Dr. Mészáros Márton, Steinmacher Kornélia, Halmi Annamária és Kalmár Balázs
Dr. Mészáros Márton, Steinmacher Kornélia, Halmi Annamária és Kalmár Balázs

Takács Tímea az Apokrif szerzőinek antológiájáról (Beszámított veszteség, 2009) beszélve kezdte a lírai, drámai és prózai pályaindulásokat vizsgáló szekciót, melynek vezetője dr. Mészáros Márton egyetemi adjunktus volt. Az egyenlőség, a diverzitás és a kezdők támogatásának irányelveit emelte ki, majd az antológia szerzőinek közösségét jellemezte. Kalmár Balázs Szalay Álmos Tejjel, mézzel, Hitlerrel című darabjával kapcsolatban szót ejtett a hatalmi viszonyok színpadra állításáról, színpadiság és propaganda viszonyáról, a vészkorszaktól és hangsúlyozottan a rendszerváltástól kezdődő magyar történelemhez való kapcsolódással fejezte be előadását. Steinmacher Kornélia Gál Soma Sármesék című kötetének vizsgálatával zárta az előadások sorát. Mikszáth életművével összehasonlítva a mese, a csodavárás, az anekdotikusság fogalmai felől közelítve meg a művet újra megbolygatta a nemzedéki narratíva érvényességének kérdését.

György Péter, Tinkó Máté, Károlyi Csaba és Margócsy István
György Péter, Tinkó Máté, Károlyi Csaba és Margócsy István

Az eseményt György Péter, Károlyi Csaba és Margócsy István Az Apokrif helyzete a hazai folyóiratstruktúrában címmel meghirdetett kerekasztal-beszélgetése zárta, Tinkó Máté moderátori segítségével. Károlyi Csaba és Margócsy István először a hozzájuk kötődő folyóiratokról beszéltek, a rendszerváltáskor alapított Nappali házról és 2000-ről.

Mindketten jelentősnek tartják a Nappali ház látványra való koncentrációját, képzőművészeti igényességét, mely az ünnepelt folyóirat ilyen irányú törekvéseinek hatástörténeti előzménye lehet. A 2000 a kultúrára való rálátás lehetőségét kezdte el megnyitni, ami csak az államszocializmus után kezdődhetett, ehhez kapcsolódva hívta fel Margócsy István a szerkesztők figyelmét a szövegek tudatos kiválasztására, mely szorosan fűződik a lap önmeghatározásához. Takáts József Hangácsi Zsuzsanna által már felidézett gondolataira hivatkozva a folyóiratok zárványszerűségéről beszélt – Károlyi Csaba a Látószög rovatot pozitív ellenpéldaként hozta fel – összekötve azzal, hogy kidolgozatlan a folyóiratok terjesztési módszere, ezért lehetetlen elérni a gyakori megjelenést és példányszámot, így pedig lehetetlen az élő kritika. Ehhez Károlyi Csaba a rendszerváltás utáni kritikai nyelv kialakításának szükségességét fűzte hozzá.

György Péter a konferencia fősodrába illeszkedve kérdőjelezte meg a közösségi média használati szintjének nemzedékekhez való szoros kapcsolódását, és ezzel együtt a nap talán egyik legvitatottabb problémáját: a generációs narratívát.

Demeczky Ádám

(Fotók: Nyerges Gábor Ádám)

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s