Eső és szaxofon – Könyvheti netnapló 2016 (1)

2016-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 87. Ünnepi Könyvhét nyitónapjáról Szabó Csanád írását közöljük.

könyvhetinetnapló_j

Tizenegyre érek be a békéscsabai gyorssal a Keletibe, napijegyet veszek, és rohanok rögtön a Vörösmartyra, persze egy cigit elszívok előtte. A megérkezés hangulatát – három hónapja voltam utoljára Pesten – mindössze az rontja el, hogy odaordít pár ismeretlen arc, hogy adjak pénzt metróra, amit amúgy szívesen megtennék, ha kicsit barátságosabban kérnének. Ez kicsit kizökkent, kétszer-háromszor körbejárom a standokat, majd a Magvetőnél megveszem Michel Houellebecq A harcmező kiterjesztése című regényét. A könyvárus kedvessége megnyugtat. Kezdem érezni, hogy a Könyvhéten vagyok, tavaly után ismét, másodjára.

A Magvető már fél tizenkettőkor teljes fegyverzetben, a JAK most lát neki kipakolni, a FISZ-stand zárva, lehúzott roló. A kisszínpadon a délutáni programokra készülnek, pörgés van, még egyszer szétnézek a standoknál, majd leülök a Duna-partra jegyzetelni. Első benyomások: meleg van, szomjas vagyok és akarok venni egy napszemüveget.

Az utóbbira sor kerül a Váci utcában – lehet, hogy elkapkodott ötlet, fellángolás volt, mindenesetre jobban érzem tőle magam, könnyebben tudok az egyre gyülekező, arctalan tömeg részévé válni. El is indulok az Írók Boltjába, ahol egy haveromnak megveszem Balogh Ádám idei könyvhétre megjelent első kötetét. A fenti galériában légkondi mellett beleolvasok, jól esik a kinti hőség után. Itt is készülődés folyik, kint egy fekete stand áll, bent meg azt olvasom, hogy öttől megnyitó, pont ott, ahol ülök.

Bolyongás következik. Halvány emlékeim voltak előző évről, hogy az Írók Boltjából el lehet jutni gyalog a Vörösmartyra, de sikeresen eltévedek, amiben, be kell vallani, volt egy kis hanyag szándékosság. Fél óra séta után Nyéki Gábor és Tinkó Máté szerint kikötök egy tipikus turistakocsmában, a Kazinczy utcában, a sör igen drága itt, még budapesti mércével is, de szükségem volt pihenőre. Újabb bolyongás vissza a Vörösmartyra, egy szimpatikus idegen útbaigazítása segítségével.

A megnyitó ünnepségig a pangás órái jönnek. Egyedül Szőllőssy Balázzsal találkozok a FISZ-standnál, váltottunk pár szót. Most érkezett egy újabb könyvadag az idei FISZ-könyvek, Hyross Ferenc, Purosz Leonidasz, Gál Soma, Makai Máté kötetei mellé. A színpad mögötti szobor lábához ülök, körülöttem mindenki pakol, készülődik, turistacsoportok várakoznak az árnyékban. A hivatalos megnyitó előtt beindul a társasági élet, összefutok Fehér Renátóval és pár sárvári ismerőssel, Szurdi Panniékkal, így a kívülálló, megfigyelő szerepem megszűnik, felgyorsulnak az események, habár ekkorra már úgy érzem, fáradni kezdek.

Esterházy beszéde után, amit Dés László szaxofonja kísért és viharfelhők az égen, – immár társaságba verődve – elmegyünk a Hévíz lapszámbemutatójára, korábbi eltévelyedésem Kazinczy utcájába, egy Pirítós, számomra eddig ismeretlen helyre. Totth Benedek kezdi a felolvasást, mellette Szálinger Balázs ül, majd Krusovszky Dénes folytatja, de én nem igazán hallom tisztán, ezért Vas Mátéval, aki a Király utcában beért minket, csendben elvonulok beszélgetni. Arra kapcsolódunk be, hogy fiatal, javarészt sárváros szerzők olvasnak fel. Esik. A Hévíz lapszám mellé vacsorajegy is jár. Velünk szemben Puzsér Róbert-előadás a pincében.

Vas Máté fotója a Hévíz bemutatójáról.

Úgy tűnik, ez ma a bolyongások napja, mivel Mátéval megint eltévedünk: az RS9 helyett az Operánál kötünk ki. Korrigálás. Az RS9-ben vagyunk, a JAK-Pikniket azonban lekéstük, így megiszunk egy sört a pincében. Váratlanul befut, vagyis inkább lefut Tinkó Máté, majd sorjában a piknikezők. Izgalmas beszélgetések a levegőben, vibráló légkör. Nem sokkal később csatlakozik hozzánk Nyéki Gabi, elindulunk négyen a Vörösmartyra.

Ott minden stand zárva, kicsit kiábrándulok, pedig nincs rá különösebb okom: kilenc óra múlt. Furcsa, kettős helyzetbe kerülök, mivel szívesen kipihenném a nap nyüzsgését, mégis hiányérzetem van a kihaltság láttán. Tavaly a Könyvhét kellős közepébe csöppentem, szombaton, ha jól emlékszem, a FISZ-es estébe nyúló felolvasás után még egy DJ-szerűség is volt. Talán ez az első nap hátránya. Hogy mindenki tartalékolja az energiát.

Utolsó nekifutásból átvillamosozunk Budára. Kezdetben pörgős társalgás, főként a Radiohead új albumáról, de fél tizenegy körül egyedül a két Máténak futja az erejéből oktatáspolitikáról és a tudatos, svájci típusú választópolgár-nevelésről érdemi diskurzust folytatni. Végül éjfél előtt pár perccel „hazakerülök”, Bikás parki ideiglenes otthonomba. Egy literes ásványvíz és puffasztott rizs mellett ülök le netnaplót írni. A nap gyorsan eltelt. Idei Könyvhetem vége.

Szabó Csanád

Kapcsolódó írások:

2015:

Könyvheti netnapló (1) – Tajtékos napok

Könyvheti netnapló (2) – Későn értem oda

Könyvheti netnapló (3) – Költők, ne sírjatok!

Könyvheti netnapló (4) – Párhuzamos tervek

Könyvheti netnapló (5) – Lehet, hogy tévedek

2014:

Könyvheti netnapló (1) – A Magvető árnyékában

Könyvheti netnapló (2) – Turista. Költözködő.

Könyvheti netnapló (3) – A legszebb pillanat